Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

ügyminiszter volt, de a nacionalista hajsza miatt 1920-ban le kellett mondania: 1921. augusztus 26-án agyonlőtték. A gyilkosok Magyarországra szöktek és Gömbös Gyula „fajvédő" képviselő, a későbbi miniszterelnök pestkörnyéki villájába rejtőztek.) Visszatérve Rathenau halálára: a meggyilkolt külügyminiszter temetésére 1922. június 27-ón került sor és a gyászbeszédet maga Ebért köztársasági elnök mondta. A kormány utasítására aznap délután minden állami Intézménynek be kellett zárnia. Lenard intézete is megkapta ezt az utasítást az egyetem vezetőségétől. Később még egy utasítás érkezett: a zászlókat félárbocra kell ereszteni. Ezt Lenard aznap délben egy óra körül kapta meg „Sürgős!" jelzésű borítékben. ő azonban, bár a levél az egyetem vezetőségétől érkezett, nem bontotta fel (nyilván pontosan tudta, ml van benne — tehetjük hozzá) „tehát nem vett tudomást tartalmáról" — írják elismerően a tanulmány szerzői — és nem eresztette félárbocra a zászlót. Sőt, a gyakorlati foglalkozást is megtartotta, azzal, hogy „ez intézeti belügy". Csakhogy délután, a gyakorlati foglalkozás megkezdése előtt diákok ós munkások gyülekeztek az Intézet előtt, azután három szocialista diák vezetésével küldöttséget indítottak Lénárdhoz. A professzor éles szavakkal kiutasította őket az intézetből és bezáratta a kapukat. Ennek ellenére a felháborodott tömeg betört az intézetbe, „Lenard titkos tanácsost (Geheimrat) tettleg bántalmazták". A megérkezett rendőrség védőőrizetbe vette a professzort, akit azután a rendőrőrszobára Kísértek. A Neckar folyó hídján át mentek, miközben ilyen kiáltások hangzottak el: „Dobjátok a Neckarba!", „Üssétek agyon!", „Gyilkos!". Ennek ellenére Lénárdnak nem történt semmi baja, azonkívül, hogy előbb a szakszervezetek székháza előtt kellett elhaladnia kísérőivel, miközben a szókház erkélyéről — elképzelhető, milyen hangú — beszédek hangzottak el. De már az éjszaka elengedték Lénardot, aki kerülőúton csak reggel mert lakására hazatérni. Hozzátartozik az esethez, hogy még abban a Németországban is, amelyben sok jobboldali ember töltött be kulcspozíciókat, Lenard ellen fegyelmi eljárás Indult, felfüggesztették állásából — ám a minisztérium a diákok által benyújtott kérvényre „figyelmeztetés" fegyelmi büntéssel(?) visszahelyezte állásába. A küldöttséget Lénárdhoz vezető szocialista diák ellen ugyan fegyelmi eljárás indult, de — a náci dolgozatírók érezhető sajnálatára — ez felmentéssel zárult, „ami — írják — a Lenard elleni akkori gyűlölet miatt várható volt". Ezután Lenard folytatta tevékenységét, s mint a róla szóló tanulmány hangsúlyozza: előadásaiban messze túllépve a fizika tárgykörét, filozófiai-politikai fejtegetéseivel abba az irányba haladva, amely felé „ma [vagyis a tanulmány megírásakor, 1935-ben, már Hitler uralma alatt.-P.G.P.j a nemzeti szocialista főiskola törekszik". Ez nem meglepő: Lénardot — futólag vázolt — eszméi korán elvezették Hitlerhez. Ezt dokumentálja az a cikke, amelyet az 1919-es fizikai Nobel-díjas Johannes Starkka\ együtt írt s amely 1924. május 8-án jelent meg a müncheni