Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

Grossdeutsche Zeitung hasábjain Hitlergeist und Wissenschaft címmel. Ismert tény, hogy Hitler 1923. november 8-án Münchenben államcsínyt kísérelt meg (ez az ismert „sörházi puccs"), amely azonban elbukott a — nála alig kevésbé jobboldali — bajor kormány ellenállásán. A „Führer"-t ötévi várfogságra ítélték 1923. április elsején, de — rossz áprilisi tréfa! — az ítélet kimondta, hogy jó magatartás esetén már fél év múlva szabadlábra helyezhető. (Jellemző a császári időkből megmaradt, a demokráciával szemben „független" bíróságok magatartására.) Alig öt héttel az ítélet után jelent meg Lenard és Stark cikke. Elképesztő írás, különösen, ha meggondoljuk, hogy egy állami egyetem professzora írta egy olyan emberről, aki az államvezetés erőszakos, fegyveres megdöntésének kísérlete miatt börtönben ült. Ime a cikk teljes szövegének fordítása — a teljes szövegé, nehogy a szokásos vádnak („összefüggéséből kiragadott szöveg") alapja lehessen: Itt csak természettudósként szeretnénk nyilatkozni, mely minőségünkben általános elismertségnek örvendhetünk. Mint ilyenek szeretnénk ezennel legbelsőbb érzületünknek hangot adni, miszerint ml Hitlerben és bajtársaiban [az eredetiben: „Genossen" — P.G.P.] — bárhogyan is viselkedtek és nyilvánultak meg a nemrégiben lezajlott bírósági tárgyalás folyamán, az egész oly nyilvánvalóvá vált gondolkodásukban és érzületükben — éppen azt a szellemet ismerjük fel, amelyet mi saját munkánkban, hogy az mélyreható és sikeres legyen, mindig magunk is kerestünk, erre törekedtünk és ezt hoztuk elő magunkból, a maradéktalan világosság szellemét, a külvilággal szembeni őszinteség szellemét, ugyanakkor a belső egység szellemét is, azt a szellemet, amely minden kompromisszummunkát gyűlöl, mert az nem valóságos. De az az szellem Is, amelyet mi — számunkra póldaadóként — már korán felismertünk és tiszteltünk a múlt nagy kutatóinál, Galileinél, Keplernél, Newtonnál, Faraday-nél. Ezt a szellemet csodáljuk és tiszteljük ugyanígy Hitlernél, Ludendorffnál, Pöchnernél és elvtársaiknál: őbennük legközelebbi szellemi rokonainkat ismerjük fel. Gondoljuk csak meg, mit jelent az, hogy mi ilyen szellemek megtestesülésével élhetünk együtt. Ritkák voltak minden időben ezek a kultúrahozó szellemek. De az ő tevékenységükön alapszik az emberiség minden belsőséges magasratöróse ós minden olyan siker, amely számunkra a földi életet érdemessé ós széppé teszi. Ezek a szellemek a tapasztalatok szerint csak az árja-germán vérben testesülnek meg, aminthogy a természettudomány fentnevezett nagyjai is ilyen vérből valók voltak. A vér azonban ki is halhat: a rómaiak és a görögök kultúrájukkal együtt kihaltak. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azáltal, hogy az árja-germán vér, mint saját szellemének hordozója már igencsak eltünőfélben van: idegen fajú szellem már több, mint kétezer éve ezen munkálkodik. Ugyanaz a tevékenység mindig ugyanazzal az ázsiai néppel a háttérben, amely Krisztust a keresztfára, Giordano Brúnót a máglyára juttatta, Hitlert ós Ludendorffot géppuskával lövi és