Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Buka Adrienne: Középkori fali napórák Magyarországon

napórák egy egyszerű, félkörív alakú „számlapból" álltak, amelyre a falból merőlegesen kinyúló rudacska, a vízszintes gnómon vetett árnyékot. A gnómon a legrégebbi és legegyszerűbb csillagászati eszköz, amelyet minden ókori kultúrnép ismert. Neve a görög 'gnómó' = ismeret szóból ered. Eredeti formájában a gnómon nem más, mint egy sík felületre függőlegesen felállított pálca (árnyékvető), amelynek magasságát ismerve, az árnyék hosszából és irányából kiszámítható a Nap égi helyzete, kijelölhető az észak-dél vonal, stb. A napóra szerkesztés tudománya, a gnomonika erről az eszközről kapta nevét (2). Ismereteink szerint legkorábban az ókori Egyiptomban használták az árnyékórát. Plutarkhosz beszámol egy ekvatoriális rendszerű egyiptomi napóráról (amelynek árnyékvetője az égi pólusra irányul, számlapja az égi egyenlítő síkjában helyezkedik el). Az ókori görögök gnómonokat és szkáfoszokat használtak. A szkáfosz kőbe vájt, félgömb vagy fél-kúp, illetve gömbclkk alakú napóra. Ez utóbbit a római mérnökök is átvették, sőt a pergai Apollonius, aki a kúpszeleteket tanulmányozta, a szkáfosz szerkesztését is tökéletesítette. Vitruvius Pollio a „De Architectura" c. művében, a Kr. e. I. évszázadban 14 féle napórát ír le, köztük hordozható (portitatív) napórát Is. A Nyugatrómai Birodalom bukása után ezekre az ismeretekre homály borult. A VII. sz.-ban a nagy tudású Beda Venerabilis (a Tiszteletreméltó Beda) foglalta össze mindazt, ami a római kor tudományából fennmaradt. Az angol szerzetes „De Mensura Horologi" c. műve évszázadokon át hatott a tudomány fejlődésére (megvolt Hunyadi Mátyás király könyvtárában is) (3.). A hellenisztikus ókorban ós a középkori keresztény Európában mind az éjszakát, mind a nappalt 12-12 órára osztották fel, függetlenül attól, hogy a napszakok időtartama az év során hosszabbodik, illetve rövidül. Az új nap kezdetét a középkori Itáliában a Nap lenyugtától, Nyugat- és Közép-Európában napkeltétől számolták (4). Az utóbbit „babiloni" vagy másként „cseh" Időszámításnak nevezték. A legkorábbi középkori napórák azonban mégsem 12-es beosztásúak, hanem csak négy vagy nyolc részre osztottak, (ilyen pl. az angliai Bewcastle napórája a VII. sz.-ból). Ezek ugyanis nem a tényleges órákat, hanem a templomi szertartások (az „imádságok") Idejét jelezték. Beosztásuk: Hora príma = első óra, a napkeltére esik; Hora tertla = harmadik óra, kora délelőtt; Hora sexta = hatodik óra, dói; Hora nona = kilencedik óra, délután; Vespera = esti ima, napnyugta körül. Az elnevezések megőrizték a nap 12-es felosztását, de maga a napóra-skála már nem ehhez Igazodott. Mivel szinte kizárólag egyházi épületeket díszítették és egyházi funkciót láttak el, ezeket a leegyszerűsített napórákat eklóziasztikus