Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

elsősorban saját birtokain kutattat ásványi szón után. 1833-ban levelet ír jószágkormányzójának Lunkány Jánosnak, hogy szorgalmasan kerestesse a szenet. „Kérem, Mándon, vagy hol kőszény találtatott NB jószágainkon - ásatna egy kissé mélyebbre, um zu sehen, was die Quantität ist (hogy lássuk mekora mennyiségről van szó), küldene okkal, s móddal, s ha lehet egy darabban Pestre a Casinóba Casa restante, t.i. hogy várjon ott bé, s ne küldessék utánam. Emellett pedig tegyen calkulust, mennyibe kerülne nékünk egy mázsának ásása s Dunáig küldése, hol t.i. legközelebb érik a Dunát. Ön pedig egy kis quantitással tenne s tétetne próbákat, wie es brennt, was es für Bestandteile hat etc. (hogy ég és milyen alkotókból áll)" (10). Ez a levél a Stádium nyomtatásával egyidőben született, nyilvánvaló ekkor már Széchenyi közgazdasági programjának aprópénzreváltására gondol, ennek keretébe illeszti bele a szónkutatás és vasgyártás fejlesztésének szervezését. A Vaskapu szabályozása azonban átmenetileg másirányban terhelte meg Széchenyit, több évre eltrelte figyelmét a bányászatról és kohászatról. Az uralkodó 1833-ban nevezi ki a Vaskapuszabályozás kormánybiztosának, ez az új feladata pedig a Délvidékre szólítja. Megszakításokkal több éven át az Aldunát járja, a mederszabályozást szervezi, miközben azon igyekszik, hogy az ország dólirányú kereskedelmének útját is egyengesse. Itt végzett tevékenysége közben ismerkedik meg a Hoffmann-családdal és Maderspach Károllyal, a ruszkabányai vasmű tulajdonosaival (11). Nemcsak szakértőként veszi őket igénybe és viszi magával egyik-másik dunai útjára, hanem vasgyártó telepüket is meglátogatja ós gyárukban fúrószerszámokat is rendel. Közben kiderült, hogy birtokain nincsen hasznosítható szónvagyon, ezért a vasgyártás kérdése átmenetileg háttérbe szorul, viszont a gyáripar fejlesztéséről Széchenyi továbbra sem mond le. 1835-ben kieszközli az óbudai hajójavító műhelyt, amelyet gyors ütemben hajógyárrá fejleszt (12). Ennek érdekében kapcsolatot épít ki a Watt és Boulton-céggel, amelytől a hajógópeket szerzi be. Hogy a gépek szerepét milyen nagyra értékeli, az egy James Watthoz írt későbbi leveléből ítélhető meg. „Ön el sem tudja képzelni, kedves Uram, hogy a mi gőzhajózási vállalatunk sikere milyen nagyot lendített Magyarországon a haladás minden ágán! Ez még csak a kezdet, még alig múlt tíz éve, amióta az első gőzhajóval megjártuk a Dunát, és máris az egész országnak az arculata megváltozott! Mármost, ha ebben az országban nem az Ön kitűnő gépeit használtuk volna kezdetben - biztos vagyok benne, hogy - nemzeti újjászületésünk pillanata évekkel el halasztódott volna, amikor talán későn is lett volna!" (13)