Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Sárközi Zoltán: Horváth Mihály (1809–1878)

önmagában pedig már helyzeténél fogva is, melly a gyakorlati, kivált kereskedési életben őt szűken engedó részesülni, kevés tapasztalást, tökéletlen ismeretet talált. Végre győzött azon gondolat, hogy e mű talán éppen tökéletlensége által leszen egy több tárgyismerettel készülendőnek eszközlője, fölizgatván s hasonló munkára bírván olly valakit, ki ezen, annyira érdekes tárgyban kielégítheti a közkívánatot, betöltheti történeti literatúránk ezen nagy hézagát." Horváth Mihályt demokrata meggyőződése is sarkallta témájának további kidolgozására. Mint maga írta: ,Az élet anyagi része iránti kitűnő figyelem, a népszorgalom s általa a népboldogság emelésére fordított törekvés". Kéziratának tiszteletdíjjal jutalmazott első része, — mint erről már szóltam — különböző nehézségek közbejötte miatt csak évekkel később került publikálásra. Gazdaságtörténeti főművéhez hasonlóan: „Az ipar ós kereskedés története Magyarországban a XVI. század elejéig" címmel, a történettudományi pályamunkák II. köteteként 1842-ben Budán látott napvilágot. Ehhez kapcsolódott egy még későbbi alkotása: „Az Anjouk alatti kereskedelmi történetünkhöz" című, mely ugyancsak Hatvani Mihály álnéven, Pesten, 1860-ban került ki a nyomdából. Említett nagyszabású munkájának első szakasza 1526-tól 1711-ig terjed, a második 1711-től 1780-ig. Külön fejezet foglalkozik II. József korával, 1780-tól 1790-ig, a negyedik 1790-től 1825-ig, végül az ötödik szakasz a korabeli jelen érdemleges törekvéseit örökítette meg. A több mint 400 oldal terjedelmű vaskos kötetből a leglényegesebb gazdaságtörténeti, továbbá technikatörténeti érdekességeket igyekszem majd kiragadni. Előre bocsátom, hogy szó lesz a mezőgazdaság mellett az iparról, kereskedelemről, közlekedésről stb. Az általános fejlődós bemutatása mellett az egyedi, manufakturális, üzemi nagyságrend számbavételére is sort kerítek! A mohácsi ütközettől a szatmári bókéig terjedő korszak gazdasági tevékenységére a zavaros katona-politikai viszonyok Jiyomták rá bélyegüket. Ezek elsősorban a szegény pórnépet nyomorították meg. Mégis volt az országban jelentős állattenyésztés és külföldre irányuló baromkereskedós. Ennek kimagasló méreteiről azóta világos fogalmaink vannak a harmincad-vámok forrásanyagának publikálása révén (Ember Győző műve). A török hódoltság területén visszafejlődött a földművelés, de helyét elfoglalta a rideg szarvasmarha és lótenyésztés. Az élőállatok exportálását a török hatóságok általában nem akadályozták. Az ország peremvidékein változatlan alakban fennmaradt a céhes kisipar. A kézművesek és kereskedők jórésze a hadfelszerelés szolgálatában állott. Horváth Mihály említést tett posztó- és vászonkészítő manufaktú-