Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Sárközi Zoltán: Horváth Mihály (1809–1878)

rákról, sőt ún. „gyárak"-ról, továbbá terjeszkedő könyv-nyomdákról. Az arany-, ezüst-, vasérc-, és sóbányászatban változatlanok maradtak a hagyományos művelési módszerek, de ún. „erőművek" alkmazása is szóba került. A kereskedelemnek nem kedveztek ugyan az anarchisztikus közállapotok, mindamellett — a tranzit kereskedelem megszűnése ellenére — fennmaradt a szomszédokkal való külkereskedelem. Ausztria és Németország gabonát, bort és vágómarhát hozott be Magyarországról. Cserébe finom iparcikkeket, főleg posztót és textíliákat exportáltak részünkre. Kisebb volumenű, de majdnem hasonló összetételű volt a magyar-lengyel külkereskedelem, továbbá a Zrínyi család birtokain keresztül az Adriaitengermellék felé irányuló kivitel és az Itáliából jövő behozatal. Az időnkénti fegyverszünetek a magyar és a török kalmárok árucseréjét is lehetővé tették. A három részre szakadt Magyarországon belüli úttalan utakra is kimerészkedtek olykor egyes mindenre elszánt kisvállalkozók. A XVIII. század végre meghozta a békét sokat szenvedett hazánknak, melynek újabb 150 évre lett szüksége ahhoz, hogy úgy ahogy kiheverje a török hódoltság másfél évszázados pusztításait. Mindez tükröződött a gazdasági élet regenerálódásában. Az elnéptelenedett déli országrészekbe nyugatról telepesek költöztek, de az országon belül is valóságos észak-déli népvándorlás kezdődött meg. A falvak benépesülését a földművelés kiterjedése, kezdeti vízlecsapolások, stb. követték. A gabonákat a kukorica-, a burgonya-, sőt a rizs termesztése követte. Felújították az elpusztult szőlőket, gyümölcsösöket, még a dohánytermesztés is polgárjogot nyert. 1774ben kezdetét vette a lónemesítós, majd a finomabb gyapjút adó merinói birkák meghonosítása, végül fellendült a szakszerű méhészet! A céhes ipar keretei fellazultak. Megjelentek az első majdnem „posztó-gyár"-ak. Ilyet alapított 1776 táján Mosonban Krisztina főhercegnő. Bedolgozói és munkásai évente 50.000 Ft bevételt produkáltak. 1767-ben a gr. Forgách család megveti a későbbi gácsi posztógyár alapjait. Ezeket egyéb, gyapjúkelme-, vászon-, ós karton feldolgozó „üzem"-ek követték. Volt már az országon belül selyemhernyó tenyésztés, sőt selyemgyártás, továbbá különféle, főleg azonban „kék-kelmefestós". A török lábbeli-bőrök divatját a német váltotta fel. Megalakultak a hamuzsír-manufaktúrák. Megsokszorozódtak a faszenet használó vashámorok is! A bányászatban vízmerő „gőzerőművek" jelentek meg, 1770-ben pedig Selmecbányán megalakult a „Bányászati Akadémia". Ekkor jelent meg az „Erdőrendtartás" is. Magyarország külkereskedelmének alakulását ez idő tájt az osztrák-német tartományoktól való fokozott függőség határozta meg. Az ország egyre inkább nyersanyag termelő ós a megszorító vámok által kedvezőtlen helyzetbe kényszerített királyság lett. Új kiviteli cikk lett a