Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Schiller Vera: Hüpatia

ellenséges oldal, az egyháztörténészek ránk maradt írásai, a másik ellenben a barátok hangja. A SOUDA lexikonon keresztül a neoplatonizmus egyik utolsó híve, Damaszkiosz: Vita Isidori című írásának Hüpatiával kapcsolatos sorai olvashatóak. A részletes leírások mellett azonban vannak rövidebb forrásanyagok is, amelyek hozzáadnak még néhány árnyalatot ehhez a képhez. Természettudományos munkásságáról is tájékoztatást adnak a források. A SOUDA szerint „kommentárt írt Diophantoszhoz, csillagászati jegyzéket ós kommentárt Apolloniosz „Kónika"-jához. Philosztorgiosz ariánus egyháztörténész, aki a IV. ós V. század határán foglalta össze i. sz. 300 ós i. sz. 425 között a keresztény egyház történetét, töredékeinek tanúsága szerint azt állítja, hogy „Hüpatiát, Theon lányát apja tanította meg a mathematikai disciplinákra. De jóval jelesebbnek mutatkozott mesterénél, különösen az asztronómiában. Sokaknak adta át a mathematikai disciplinákat" (3). Phothiosz IX. századi tudós konstantinápolyi patriarcha pedig azt állítja róla sok könyvet kivonatoló „Bibllotheka"-jában

) hogy geometriával foglalkozott (4). Mindennek ellenére mégis elsősorban filozófusnak, neoplatonikus filozófusnak számított, ez volt oka halálának is. Meggyilkolása olyan fontos eseménynek minősült, hogy Johannesz Malalasz, az I. sz. 491-578 körül ólt krónikaíró Is elbeszéli népszerű Világkrónikájában, ós ugyancsak feljegyzésre érdemesnek tartja Theophanósz is (I. sz. 760 - i. sz. 818), aki i. sz. 284 és i. sz. 813 között sorolja fel a Birodalomban történt fontos eseményeket. A későbbi — már keresztény szemléletű — Theophanész olyannyira tartózkodóan ír a sajnálatos eseményről, hogy a gyilkosokat meg sem említi. „Hüpatia filozófusnőt a filozófus Theón leányának életét valakik halállal eltörölték" (5). A korábban író Malalasz azonban megnevezi őket. „Ebben az időben — tudniillik Theodosius uralma idején — szabadosságot merészeltek az alexandriaiak püspöküktől lelkesítve. Saját kezükkel megölve (önhatalmúlag ítélkezve) elégették Hüpatiát, az igen híres fllozófusnőt, egy éltes asszonyt, akit mindenki nagyra tartott." A krónikaíró sem lehetett minden ízében keresztény, mert úgy véli, hogy e miatt a gaztett miatt sújtott le az istenek haragja Kréta szigetére (6). Ezzel kapcsolatban a fentebb már idézett Philosztorgiosz írja, hogy „őt (Hüpatiát) az ifjabb Theodosius principatusának idején az atyát és fiút egylényegűnek tartók tépték szót istentelenül". Mindebből úgy tűnik, hogy II. Theodosius uralma idején (i. sz. 408 - i. sz. 450) még egyáltalán nem dőlt el a kereszténység győzelme. Az antik szellem a szent szünkretizmus jegyében azonosnak tekintett minden po-