Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Schiller Vera: Hüpatia

gány vallást, és fő támaszpontjául a bezárt szentélyek helyébe az athéni Akadémia lépett. Az uralkodó sem volt mindig ellensége. Eudocla császárné, II. Theodosius felesége ugyanis egy athéni filozófus lánya, ós a császár az ő révén (vagy őmiatta) segíti a pogány filozófiát. A császárné támogatásával nyerte el Proklosz az athéni Akadémia vezetését (7). Ez az idő, amikor minden forrásban van, és ennek a harcnak Hüpatia tevékeny részese. Hogy milyen tiszteletben állt, milyen megbecsülés övezte, azt nagyon jól mutatják a kürénei Szünesziosz levelei. Szünesziosz — Ch. Lacombrade részletesen leírt tanúsága szerint (8) — Alexandriában évekig volt Hüpatia tanítványa. Később keresztény lett, majd i. sz. 410 körül Pentapolisz püspöke. Leveleiben mégis mindig rajongó tisztelettel ír Hüpatiáról. Még i. sz. 413-ban nem sokkal halála előtt is „anyám, nővérem és mestem"-nek szólítja (9). A Hüpatia halálához vezető eseményeket ós magát a gyilkosságot két vonalról ismerjük meg részletesen, Szókratész ós Damaszkiosz művéből. Szókratész görög egyháztörténész az V. században írta meg a keresztény egyház történetét I. sz. 305 ós 439 között. Műve elveszett, a Hüpatiával kapcsolatos adatokat két másik egyháztörténész őrizte meg az utókornak. Aurelius Cassiodoros, aki fényes politikai karrier után i. sz. 538-ban visszavonult, hogy a kolostor falai között theologiai és tudományos munkákkal foglalkozzék, ós a művét i. sz. 518 körül összeállító monofizita Nikephorosz Kallisztosz (10). Damaszkiosz ellenben a pogány filozófia egyik utolsó harcosa, az athéni Akadémia utolsó vezetője a fentebb említett Proklosz, Marinosz, majd Iszidorosz után. lustinianus az Athéni Akadémia tevékenységét olyan veszélyesnek ítélte, hogy azt i. sz. 529-ben bezáratta. A tanárok ekkor Chrosroes perzsa uralkodóhoz menekültek. Később azután egy — a két uralkodó közötti szerződés eredményeként — visszatérhettek a Birodalomba anélkül, hogy kereszténnyé kellett volna válniuk (11). így történhetett meg, hogy az utókor az antik filozófia utolsó harcát az Akadémia utolsó vezetőjétől tudhatta meg, aki hazatérése után megírta mesterének Iszidorosznak az életét. Ennek a műnek sok részletét őrizte meg a „SOUDA" lexikon. Ennek a bizánci lexikonnak a keletkezési Idejére két bizonyítható adatunk van. Az egyik az, hogy Konsztantinosz Porphürogenetosz kivonatos munkáit („De virtutibus" ós „De legationibus"), amelyek i. sz. 959 előtt keletkeztek, felhasználja, a másik pedig az, hogy az „Ádám" glossza végén említés történik loannósz Tzimlszkósz császár i. sz. 976-ban bekövetkezett haláláról. Ennek alapján teszi a lexikon keletkezésének idejét Ada Adler, a modern kritikai kiadás megalkotója, körülbelül