Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Vastagh Gábor (1899–1987) kohászattörténeti munkássága

ben) többek között vassalakrétegek és vaseszközök is vannak, tehát nem járt messze az igazságtól. 70 évvel később ezeken a nyomokon indult el kutatóútjára Vastagh Gábor. 1908-ban, 1911-ben ós 1936-ban a Dunántúlon Veszprém megyében találtak vaskohászati nyomokat, ezek közül egy olvasztót a veszprémi múzeumban helyeztek el. Ez a lelet is bizonyította, hogy a Dunántúlon is folyt vaskohászat. 1945 után a magyar régészeti kutatás jelentősen fellendült ugyan, de a kohászattörtónet terén évekig alig történt valami. 1952-ben Nováki Gyula soproni régész a soproni Magashídnál tárt fel egy salakdombot, 1955-ben R. Alföldi Mária ásott ki a soproni római kori temetőben egy ép vasolvasztót, mindezek csak leletmentő ásatások voltak és csak véletlenül kerültek elő. A kohászattörténeti kutatások terén az ötvenes évek közepén következett be a fellendülés. Megalakult a Központi Kohászati Múzeum, mely 1956-ban Sopron-Magashíd mellett feltáratott — előzetes bejelentés alapján — egy salakhalmot, azonban itt csak salak és fúvóka került elő, néhány kohótöredékkel együtt. Az ásatást Nováki Gyula régész végezte. 1956-ban megalakult a Kohászati Történeti Bizottság, melynek célja a történeti Magyarország egykori ós mai kohászattörténetének feltárása volt. A bizottságban régész, történész, közgazdász, és műszaki szakemberek vettek részt és ezzel mód nyílt a komplex kohászattörténeti kutatás magyarországi megindításának. Ennek a tagjai közé tartozott Vastagh Gábor is. Vastagh Gábor 1899-ben született Szentendrén. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, majd érettségi és rövid katonáskodás után tudott csak pályát választani és elkezdeni egyetemi tanulmányait. Érdeklődési körébe tartozott a gépészet, de vágyai inkább a kohászat felé vonzotta. Az akkori idők nem tették lehetővé, hogy a szülői háztól távolabb, az akkor Selmecbányáról Sopronba áttelepült Bányászati és Kohászati Főiskolát válassza, ezért a budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán kezdte meg tanulmányait, ahol 1924-ben vegyészmérnöki oklevelét szerezte meg. A diploma megszerzésekor az ország válságos helyzetében azonnal elhelyezkedni nem tudott, 1926-ban a Műegyetemen Vuk Mihály professzor mellett tanársegéd az Élelmiszerkómiai tanszéken. 1927-ben Schulek Elemér az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályának vezetője hívta meg munkatársául Vastaghot, akinek ettől az időtől kezdve munkás