Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár (1858–1927) kohászattörténeti munkássága

szakiak a történeti ós forráskritikai problémák megoldásában ütköztek számukra gyakran leküzdhetetlen nehézségekbe. A kiegyezés utáni években a legkiválóbb, történeti érdeklődéssel és érzékkel is rendelkező műszakiak legsürgősebb feladata az ország vaskohászati üzemeinek számbavétele, technikai szintjének felmérése és fejlesztési perspektívájának kidolgozása volt. E munkálatok eredményei — Kerpely Antal és Póch Antal Jelentései — a megvizsgált üzemek történetére csak kivételesen térnek ki, de már elárulják szerzőik történeti felkészültségét. Utóbb mindketten maradandó értékű összefoglalással gyarapították a hazai bányászat és kohászat történeti irodalmát. Kerpely és Póch után megélénkül a kohászat történetével foglalkozók munkássága, 1884-ben Edvi Illés Aladár gépészmérnök is megkezdi kohászattörténeti munkásságát, aki Kerpelyvei együtt ennek a kornak maradandó értékű tanulmányalt ismerteti. Kerpely és Edvi Illés munkásságának értékel tagadhatatlanok, hatásuk még ma Is érezhető. A XIX. század végén a történeti lendület mérséklődik, 1920 és 1944 között már csak egyes alárendelt jelentőségű részkérdésekkel foglalkoznak. Újabb fellendülés csak az 1950-es években kezdődik. 1956-ban műszakiak, közgazdászok, régészek és történészek megalakították a Kohászati Történeti Bizottságot és 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete felvette munkatervébe az ipartörténeti kutatások közé a magyarországi feudáliskor! vaskohászat feldolgozását. Ez az Időszak a kohászattörténetírás legjelentősebb korszaka. Ekkor Indul meg a szervezett kohászattörténeti régészeti kutatás dr. Vastagh Gábor vegyészmérnök feltáró és szakértő munkásságával. Eredmény a magyarországi vaskohászattörténet első kötetének megjelenése 1968-ban, mely komplex monográfia, szerzői: régész, történész, vegyész metallográfus és vaskohó mérnök. Majd levéltári kutatások felhasználásával 1991-ben a második kötet jelenik meg, mely 1790-ig tárgyalja a magyarországi vaskohászat történetét, szerzője: Heckenast Gusztáv történész, ma pedig kéziratban már elkészült a harmadik kötet 1850-ig, melynek szerzője: Remport Zoltán kohómérnök. Ennek a fejlődési sornak egyik XIX. század végi kiemelkedő egyénisége Edvi Illés Aladár gépészmérnök. Edvi Illés Aladár 1858. január 6-án született Kapuváron, Sopron megyében. Atyja ügyvéd. A soproni evangélikus gimnáziumban végzett tanulmányai után műegyetemi tanulmányait Budapesten kezdte meg az 1874/75. és 1875/76. években, ahol az egyetemes osztály hallgatója. A második óv elvégzése után katonai szolgálatra vonult be. 1877/78. tanévben a mün-