Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár (1858–1927) kohászattörténeti munkássága

cheni műegyetem gépészmérnöki szakosztályának hallgatója. Itt hallotta a hírét a híres aacheni műegyetem kitűnő tanárainak. Elhatározta, hogy tanulmányait Aachenben folytatja. Közbejött azonban a boszniai okkupáció. Egy évi katonati szolgálatot kellett teljesítenie. Ennek letelte után 1879/80. és 1880/81. tanévben tanulmányait Aachenben folytatja. 1881. július 30-án gépészmérnöki oklevelet kapott. Aachenből tanulmányai alatt nem jött haza, hanem a westfaliai és belgiumi vasgyárakat tanulmányozta. Bővítette szak- és nyelvtudását, sőt új nyelvek tanulásával bővítette tudását. A mérnöki oklevél megszerzése után a budapesti Ganz és Tsa cégnél helyezkedett el, mint szerkesztő mérnök. A fiatal, tetterős, tanulnivágyó mérnökre nagy hatással volt Mechwart András, aki az őt annyira jellemző, pihenést nem ismerő szorgalommal látta el munkakörét. A Mechwart mellett eltöltött rövid gyakorlat alatt mórlegelnie kellett, hogy marad-e a gyakorlati mérnöki pályán, vagy más területen értékesíti tudását. Kiváló rajzoló volt, de a Ganz gyári szerkesztőmérnöki beosztás nem elégítette ki vágyait. Mozgékony, tettrekósz egyénisége nem bírta a rajzasztalhoz kötöttséget. Úgy döntött tehát, hogy Inkább a műszaki nevelői pályát választja élethivatásának, mert itt tág teret talál oktatói és írói tevékenységének. Az iskolai szüneteket pedig felhasználhatja a bel- és a külföldi ipar tanulmányozására. Ilyen megfontolások után kivált a Ganz gyár kötelékéből ós az iparoktatói pályára lépett. 1882. január 25-ón a budapesti Ipartanodába lépett át, ahol a fém- ós vasipari tárgyak tanársegédévé nevezték ki. Nagy előszeretettel tanulmányozta a vasműveket és gyűjtötte adataikat. Mindig többet foglalkozott a kohászattal, mint a gépiparral. Szaktudományai a gépészmérnöki pályára kapcsolták, de alapos gépészmérnöki tudása mellett tanári pályáján elsőrendű kohásszá fejlődött. Tudása nem állapodott meg a technológiai ismeretek szűkre szabott határainál, hanem e tárgykör minden részének feltárására vágyott. A vasipar területén nemcsak a jelen alkotásait tanulmányozta, de a távolabbi és közelmúlt vasiparának történetét is igyekezett megismerni. Kutatásaival korának egyik legkiválóbb kohászattörténósz szakértőjévé vált. A Technológiai Iparmúzeumban 1883-tól 1900-ig a vasipar minden területét felölelő témakörben előadásaival a felnövekvő iparosnemzedék oktatója. 1898-ban a kereskedelemügyi miniszter megbízásából a székelyek munkalehetőségeinek javítása érdekében hosszabb időn át tanulmányozza a székelyföld vasiparát, majd javaslatot tett az ipar föllendítésére. Nemcsak a székelyföldi ipar jelenét, de műszaki történeti múltját is igyekezett megismerni. Kutatásainak eredményeit írásban is közzétette. 1890-ben a Magyar Mérnök- ós Építész-Egylet Közlönyének szerkesz-