Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

a gyár vezetése, elsősorban Fehr igazgató nem volt felkészülve. Vele szemben a szabotázs vádja is elhangzott, amit az utókor történészei sem zárnak ki. Valószínűbbnek látszik azonban az a feltételezés, hogy Fehr ós társai, mint malomipari szakemberek, nem értettek sem a fegyvergyártáshoz, sem a nagyipari szervezéshez. Mindenesetre Kossuth megsokallta tétova munkájukat ós a Fegyvergyárat 1848 novemberében államosította, élére pedig a kor egyik legszervezőképesebb mérnökét: Rombauer Tivadart állította. Rombauer szervező képességét már korábban Munkácson és Ózdon megcsillogtatta, most is csodálatos szervezőnek bizonyult. Eredményeire jellemző, hogy a gyárat 70 fő munkással vette át, három hónap múlva pedig 850 fővel telepítette azt át Nagyváradra, majd később újra vissza Pestre. A szabadságharc bukása a Fegyvergyárat is bukásra ítélte, az 1849. évi nyári osztrák ellentámadás elől a berendezéseit másodszor is szekerekre rakták ós útnak indították Temesvár irányába. Az osztrák csapatok elől menekített jelentős kocsioszlopot a világosi fegyverletétel a Bánátban érte. Ezzel Széchenyi gépgyárának pályafutása is véget ért, a legnagyobb magyar vas- ós gépgyártó tervei füstbe mentek, s legfeljebb mellékágon, a róla leszakadt Ganz Ábrahám gondozásában valósultak meg. Hengermalma a század végóig tovább működött ós megalapozta a magyar malmi nagyipart, a gépgyárnak azonban csak rövid szerep jutott: mint fegyvergyár a szabadságharc legfontosabb fegyverellátó bázisává lépett elő, ezzel azonban be Is fejezte történelmi szerepét (36). Széchenyi hagyatéka Amint láthatjuk - ós a fenti ismertetésből ez egyértelműen következtethető - Széchenyi gondolatvilágában és alkotó tevékenységében lényegesen nagyobb helyet foglalt el a vas- ós gépgyártás, mint az a hazai közvélemény tudatába bevésődött. Széchenyi legtöbb móltatója a legnagyobb magyar társadalompolitikai tevékenységét hangsúlyozza és eszmei fennköltségében látja Széchenyi nagyságát. Az ilyen jellegű érkéleséket jóllehet azok jogossága nem tagadható - úgy gondolom, két szempontból ki kell egészíteni. A méltatok legtöbbször Széchenyi gondolatait vetik egybe kortársai gondolataival, pl. Kossuthéval, esetleg Deákéval, vagy Eötvössel, s ezzel elmossák a Széchenyi-szerep legsajátosabb vonását. A választóvonal Széchenyi és az összes nagy kortársa között ugyanis abban van, hogy ő minden kortársánál praktikusabban gondolkozott. Saját egyónisé-