Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

gére is ráillik mindaz, amit ő az angolokról vallott: „Az angol nagyság és az Egyesült Államok ereje nem a földrajzi fekvésben, nem a természet által nyújtott kincsekben, hanem abban rejlik, hogy ezek az országok politikájukat nem érzelmek, képzeletek és hangulatok, hanem egyedül csak az ész és értelem által engedik irányítani" (37). Ehhez a megállapításhoz tartozik még az a naplójegyzet is, hogy nálunk ,Az országban végtelen sok eszesség van, de kevés igazi gyakorlati tudás" (38). Én Széchenyi nagyságát többek között abban jelölném meg, hogy a tudás csúcsának - az igazi tudásnak - a gyakorlati tudást tekintette és ennek a nézetének helyességét gyakorlati tevékenységével igazolni is tudta. Van egy másik szempont is, amelyre, Széchenyi kapcsán, szintén érdemes felfigyelni. Magából a praktikus gondolkodásból következtethető az a gondolat, hogy a gazdaságfilozófiai eszmék semmit sem érnek, ha azok érvényesülése során nem alalkulnak ki praktikus arányok. Ezt érett gazdaságpolitikusként Széchenyi igen pontosan megértette. Sohasem volt ő az önellátás híve, mint tudjuk a „Védegylet"-tel sem értett egyet. Fiatal gondolkodóként még a monokulturális nemzetközi munkamegosztásra esküdött, amikor azt írta: „Nevetséges az angol, ha bort és gabonát termel, de még nevetségesebb a magyar, ha angol aczélt akar előállítani" (39). Ekkor még nem kóstol bele Szóchenyi a gazdálkodásba, nem érzékeli a gazdasági ágak igen sokrétű egymásra hatását. Amint azonban beleássa magát a gazdasági élet forgatagába és a gyakorlati megoldások területére lép, igen gyorsan rájön arra, hogy mind a nemzetközi beilleszkedésnek, mind pedig az országos gazdasági felemelkedésnek elengedhetetlen feltétele a gazdaság összefüggő és sokoldalú fejlesztése. Ezt fejezi ki gazdasági hitvallásában is, amely szerint: „Sem az alkotmány meg nem szilárdítható, sem a nemzeti érzés nem fejleszthető, sem higgadt és józan nemzeti közvélemény ki nem alakítható, amíg az ország elmaradottságán nem segítünk. Ekkor: pénz, tőke, hitel, bizalom, a mezőgazdaság fejlesztése, a közlekedés kiépítése, ipar és kereskedelem létesítése, a gazdasági nevelés megteremtése szükséges" (40). Szóchenyi gazdasági szemlélete tehát nemcsak praktikus, hanem komplex is, és ez a praktikusság és komplexitás vezeti őt el a Duna menti ipari bázis felállításának szükségességéhez. Széchenyinek a Dunára épülő nagy terve a következőképpen körvonalazható: A Lánchíddal összekapcsolt Budapestet a gazdasági élet és forgalom központjává kell tenni, innen kell az építendő vasútvonalakat szétfuttatni és a Duna mellé kell a nagyméretű gyárakat, köztük nem utolsó sorban a vasipari létesítményeket telepíteni.