Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

Az új telken a gépgyártó részleget helyezik el, az öntést egyelőre továbbra is a Hengermalom területén folytatják, azzal a gondolattal, hogy azt csak lépcsőzetesen viszik át az új telepre. Ilyen módon a vállalkozás már képes árut is kibocsátani. Magánosok részére kisebb gépeket készít, Fiume részére baggert gyárt, Kecskemét városának gőzmalomhoz berendezéseket szállít, a Gőzhajózási Társaság részére pedig gőzgépet készít, s azt Bécsbe küldi. Ez volt az első Magyarországon gyártott gép, amelyet exportáltak (32). A vállalkozás tehát Széchenyi elképzeléseit követte, abban Széchenyi nemcsak szervező munkájával vett részt, hanem anyagi érdekeltséget is vállalt. Mind a hengermaimi, mind a gépgyári társaságban részvényesként is szerepelt, de mindkét vállalkozást személyi kölcsönnel ós kezesség vállalásával is támogatta. Egy 1848-ban kelt levele szerint a két vállalkozásban közel 100-ezer Forinttal volt érdekelve (33). Az indítás nehézségei azonban ezt a vállalkozást sem kímélték, a telepítés költségei túllépték a tervezett összeget, pénzügyi zavarok keletkeztek, amit rendkívül súlyossá tett az óv elején beköszöntött, és az egész Monarchián végigsöprő, pénzügyi ós gazdasági válság. A vállalkozást már már pénzügyi összeomlás fenyegette és a Naplóba az a megjegyzés kerül, hogy „elpuskáztuk az építkezést" (34). Az összeomlás azonban nem következett be, mert a továbbiakban a Széchenyi által támogatott gyárak sorsát is a forradalmi események irányították. 1848 áprilisában megalakult a Független Magyar Minisztérium, s abban a közlekedési minisztérium vezetését maga Széchenyi vállalta. Mint miniszternek első intézkedése a gyárak pénzügyi nehézségeinek elhárítása volt. Átmenetileg a „Tiszaszabályozás" keretéből csoportosított át pénzt a gyárak forgóalapjához, majd elhatározta, hogy a gépgyárat fegyvergyárrá alakítja át. Mint írja: annak fennmaradását „sine qua non"-nak tekinti. Batthyány miniszterelnöktől vár támogatást, aki azonban nehezen követi Széchenyi gondolkodását. Annál gyorsabban megérti őt a pénzügyminiszter: Kossuth Lajos, aki nem csak megígéri a fegyvergyártás támogatását, hanem habozás nélkül folyósít is pénzt a gépgyár átalakításához. így lett Széchenyi dédelgetett Duna menti vasművéből fegyvergyár, 1848 nyarán (35). Az átalakítást még maga Széchenyi indította el ós tartotta kézben, azonban - mint ismeretes - a forradalom zsákutcájának tudata idegrendszerét felőrölte, az év szeptemberében kénytelen volt kilépni a politikai életből ós gyógyintézetbe vonult. A gépgyár most már, mint a készülődő szabadságharc fegyvergyártó bázisa élt tovább, de Széchenyi nélkül. A fegyvergyártás ütemével Kossuth és környezete nem volt megelégedve. 1848 őszén a rendkívüli politikai és katonai helyzet a Fegyvergyártól is rendkívüli teljesítményt igényelt volna, úgy látszik azonban, arra