Technikatörténeti szemle 20. (1993)

KÖNYVISMERTETÉS - Tringli István: Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok (Összeáll.: Csiffáry T., Gajdos Zs., Száraz M. Gy., Zubek G.)

a korabeli olvasni tudó közvélemény szemléletét kívánja illusztrálni. A könyv nemcsak jól megfelel e követelménynek, hanem — és ez egy gyűjteményes kötet esetében rendkívül fontos — összeállítása is finom arányérzékkel történt. A kötet tizenkét fejezetre tagolódik: az első az égi törvényekkel, a második a földrajzi, a harmadik, negyedik és ötödik meteorológiai jelenségekkel foglalkozik. További fejezetet kapott a növény- és állattan, valamint az őslénytan. Ezt követi a mineralogía, a technika, az orvoslás és a mezőgazdaság. Az utolsó rósz azonban érthetetlen módon szakít a könyv addigi szerkezetével: „Brassói unikum" címen néhány barcasági feljegyzést adott közzé nagyrészt Joseph Teutsch gyűjtéséből. Lehet, hogy a szerzőknek az egyetlen területről származó adatok igen kedvesek voltak, valószínűleg Brassó ós környéke is Igen szívükhöz nőhetett, ez azonban nenri indokolhatja, hogy az egyes tudósításokat nem sorolták be a megfelelő fejezetekbe és a tárgyi rendező elvvel indokolatlanul szakítva a földrajzinak tettek engedményeket. Egyébként is némi szerkesztésbeli kapkodás érződik ezen a fejezeten: az egyik 1603-as — egyébként az orvosi részbe tartozó — feljegyzést elfelejtették lefordítani és németül közölték le. A műszaki érdekességekről szóló válogatást két „hadi csudabogár" nyitja, majd a repülő szerkezetekről szóló valódi és képzelet szülte leírások folytatják. Ezek közül az első Verancsics Faustus ejtőernyője, a kötetnek is címet adó „repülő barát" története a következő, majd a léghajókísérletekről szóló beszámolók következnek. A vízi és szárazföldi közlekedési eszközök közt Batthyány Tódor hajószerkezetóről ós Bernhard Antal gőzhajójáról olvashatunk. A „hazai fábrikák" közt találhatunk egy tudósítást a soproni „nádmóz-fabrika"-ról, értsd: cokorgyárról ós a gácsi posztómanufaktúráról is. Az államilag is favorizált selyemhernyótenyésztésnek korában is nagy irodalma volt: csak természetes, hogy több szemelvény is foglalkozik a pamutfonás mellett e témával. Kempelen Farkas természetesen nem hiányozhatott az összeállításból, de itt kapott többek közt egy 1795-ös ós egy 1833-as leírás is helyet a telegráfról, a tojásköltő gép és az Eszterházyak tatai uradalmának hatalmas hordója mellett. A kötetbe felvett szövegrészek túlnyomórészt a XVIII. század második feléből és a XIX. század első feléből származnak, tárgyuk is erre a korra vonatkozik. Az egyes részek eredeti nyelve többnyire magyar. Az olvasó Igazi gyönyörűsége nyelvezetük. Akad ugyan egy-egy deákos mondatszerkezet, még ennél is kevesebb germanizmus némelyikben, többségüket azonban gördülékeny stílusban, közérthető nyelven írták. Nyelvújításkori vadhajtások alig találhatók bennük, sőt kifejezett törekvés tapasztalható az „ízes" magyar nyelv alkalmazására. Még mielőtt összehasonlítanánk