Technikatörténeti szemle 20. (1993)
KÖNYVISMERTETÉS - Tringli István: Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok (Összeáll.: Csiffáry T., Gajdos Zs., Száraz M. Gy., Zubek G.)
Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok. Összeállították: Csiffáry Tamás, Gajdos Zsuzsanna, Száraz Miklós György, Zubek Gabriella. Múzsák Kiadó, Budapest, 1993. 205 old. Egykoron spicilegiumnak — nyelvújításkori magyar szóval: kalászatnak, ma úgy mondanánk: tallózásnak — hívták a középkori florilegiumok, pomeriumok mintájára alkotott műfajt. E munkákban a szerző látszólag valóban minden leejtett kalászt felemelt, ami az útjába akadt ós gyűjteményébe illesztett, valójában azonban maga is alkotott. Az enyészettől mentett meg alig-alig hozzáférhető forrásokat, a saját belátása szerint csoportosítva, lerövidítve, kora szájíze szerint megrostálva adta közre őket. Az e műfajban született művek még magukon viselték a romantika előtti korszak legjellemzőbb sajátosságát: a szerző eredetiségre való törekvése inkább elítélendő magamutogatás volt, semmint erény. Sikeres ós jó tollú írónak az számított, aki ügyes kézzel válogatta össze tárgyát és néhány feledésbe merült alkotást talált és adott közre. Ezek a „kalászatok" leginkább azokra a fejedelmi gyűjteményekre „Kunst- und Wunderkammer"-ekre hasonlítottak, melyekből mai nagy múzeumaink nőttek ki: itt egymás mellett volt látható a kétfejű és hatlábú bárány, a távoli országból hozott krokodil kikészített példánya, ami békében megfért egy elopálosodott fatönkkel és egy római veterán távoli kolónián állított sírkövével. A kalászatok a XIX. sz.-ban kimentek a divatból: a szisztematikus forráskiadások és feldolgozások kiszorították a tudományos műfajok közül. A XX. sz.-ra már-már végzetesen egymástól eltávolodó tudományos és ismeretterjesztő irodalmi művek közül csak az utóbbiak adtak közre vegyes tárgyú gyűjteményeket. A tágan értelmezett kultúrtörténetnek ebben mindig is jelentős része volt. Magyarországon a hetvenes évek végén több könyvkiadó is vállalkozott a műfaj felélesztésére, legyen elég a leghíresebbre: a Magyar Hírmondó egyes köteteire utalni. Csiffáryék válogatása az 1848 előtt lejegyzett természettudományos és kisebb részt műszaki tudósításokra terjedt ki. A gyűjtemény egyes darabjai maguk is jórészt korabeli gyűjteményes kötetekből ós a szárnyát bontogató magyar sajtóból származnak. Legtöbbet a Hazai Tudósításokat, a Magyar Hírmondót, a Magyar Kurírt, a Hasznos Mulatságokat forgatták a szerkesztők, de néhány kalendárium ós híres XVIII. sz.-i természettudományi könyv is forrásul szolgált a kötet összeállításához. A tallózás tárgya volt minden a tárgykörhöz tartozó „csudaság", legyen az a mai értelemben egészen egyértelmű természeti jelenség mint pl. napfogyatkozás, „szakállas csillag" értsd: üstökös lejegyzése, másrészt ma szokatlannak tűnő hiedelem és fantasztikus műszaki találmány leírása. A válogatás célja elég egyértelmű:
