Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Sárközi Zoltán: Horváth Mihály (1809–1878)

Tudománytár 1841. évi IX. kötetében dolgozta fel ugyanezt a témát „Az 1514-dlki pórlázadás, annak okai és következményei" elnevezéssel. Ezt követtek ,Ademokráczia kifejtése hazánkban" címmel az „Athenaeum" által 1841-ben kiadott cikke, majd ugyancsak ebben az évben Pesten megjelent összefoglalása, melynek ,A magyarok története Európába költözésétől mostanig" nevet adta. E középiskolai tankönyve igen kelendőnek bizonyult. Utolsó, tizedik kiadása 1890-ben Budapesten jelent meg. Érdeklődésének sokoldalúságát bizonyítja 1842-ben megtartott akadémiai szókfoglalója, melynek ,A magyar honvédelem történeti vázlata" nevet adta. E műve egyes részeiben máig kéziratban maradt. Tudományos alkotásaiban és közéleti szereplésében soha sem titkolta, hogy a jobbagyfelszabadítás és a polgári rend kialakításának elkötelezettje. Ezért nevéhez fűződik — többek közt — a magyar múlt megítélésének újszerűen haladó felfogása. Műveit magyar nyelven Jelentette meg, mégpedig olyan stílusban, hogy Marczali Henrik szerint „a történetírást ő tanította meg érthető, szép magyar nyelven beszélni", az egyre szélesedő olvasóközönséget viszont Horváth Mihály művei tanították meg történelmet olvasni. Az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc eseményei átmenetileg a politikai élet sűrűjébe sodorták a tudós papot. V. Ferdinánd magyar király 1848. június 25-én csanádi megyés püspökké nevezte ki. Egyik szerzője lett a katolikus püspöki kar 1848. október 25-i feliratának, amely azonban nem jutott el az Olmützben tartózkodó uralkodóhoz! 1849. januárjában püspöktársai nagyrészt behódoltak az udvarnak, nem így Horváth Mihály, aki a „Közlöny" 1849. évi április 17-i számában megbírálta ezt a megalkuvást, így ő lett Szemere Bertalan kormányának 1849. május elsején kinevezett vallás- és közoktatásügyi minisztere. E minőségében buzdította a lelkészeket a cári csapatok elleni népfelkelés, a „keresztes népháború" megszervezésére. Emiatt azonban kénytelen volt emigrációba menni. Távollétében halálra ítélték. Mint emigráns Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban működött, végül Svájcban telepedett le. Száműzetésének éveiben lankadatlanul folytatta történetírói, és nevelői munkásságát. Az esetek többségében könyveit álnéven itthon, Magyarországon is sikerült publikálnia. Ilyenek az alábbiak: „Magyar történelmi okmánytár a brüsszeli országos levéltárból, és a burgundi könyvtárból". I-IV. k., Pest, 1857-1859. (A „Monumenta Históriáé Hungáriáé" első négy kötete). Hatvani Mihály álnév alatt jelent meg.