Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Gazda István: A szakkönyvkiadás kezdete Pesten (1748–1798)

nagy tanulmányát a Budapeti Szemlében. Bacon XVIII. századi magyar követőivel azonban ő sem foglalkozik, s a Pesten forgalmazott 1783-as kiadást sem ismerte. Talán nem állunk messze az Igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a XVIII. század második felének honi filozófiatörténete, s a bölcseleti szakkönyvek kiadástörténete még csak igen vázlatosan dolgoztatott fel. A fizika, egyetemi szintű szakkönyvei A fizika első pesti professzora Horváth K. János volt, őt Domin József követte, mindketten — továbbá a tanszók beosztottjai — szorgalmas szakírók voltak. Horváth K. János (1732-1799) nem kevesebb, mint 19 nagy művet írt, közülük néhány többkötetes, s azok néha öt-hat kiadást is megértek. Az első, Pesten kiadott fizikakönyve, a „Mechanische Abhandlung von der Statik" 1785-ös ós Trattnernál jelent meg. Horváth 1797-ben a budai Egyetemi Nyomdánál adta ki Kantnak a tiszta ész kritikájáról írt híres művéhez fűzött kommentárjait, mely munkája megintcsak elfeledett. Pedig nem volt veszélytelen e korban Kantról írni. Tanait a pesti egyetemen 1784-től Kreil Antal professzor, a Bécsben tanító Makó Pál barátja képviselte. Debrecenben Sárváry Pál volt kantlánus, Pápán az ezt az eszmerendszert meglehetősen felületesen „elővezető" Mándi Márton István foglalkozott Kant filozófiájával, míg Marosvásárhelyen Köteles Sámuel lett kantlánussá. Mint látható, e tanok igazi térhódítása a protestáns főiskolákon figyelhető meg, melynek az az oka —, amint arra a filozófiatörténész Horkay László figyelmeztetett bennünket 1974-ben közzétett tanulmányában —, hogy a Helytartótanács 1795-ben megtiltotta Kant eszméinek a katolikus Iskolákban való ismertetését. Ezt a megállapítást Kosáry Domokos még azzal is kiegészítette, hogy ebben valószínűleg a Kreil-utódnak, Szerdahelyi György Alajosnak lehetett nagy szerepe, aki 1774-től 1784-ig volt professzor, később pedig a Helytartótanács tanulmányi bizottságának tagja. (Hogy a természettudományok a reformkori tantervekben igen kis óraszámot kaptak, tehát hogy visszalépés törtónt a felvilágosult oktatásügy 1777-es rendelkezéseihez képest az 1806-os új utasításban, részben az is neki tulajdonítható. A természettan honi szakirodaima azért lett oly szegényes az 1806 és 1850 közötti időszakban.) Kantra visszatérve, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a fizikatanár Horváth K. János 1797-es, 188 oldalas Kant-kritikáját még e téma legalaposabb ismerői — köztük Mitrovics Gyula — sem dolgozták fel, mert nem gondoltak arra, hogy a tiltás csak eme eszmerendszer tanítására vonatkozik, de szakkönyvekben történő tárgyalására nem. A másik gond