Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Gazda István: A szakkönyvkiadás kezdete Pesten (1748–1798)

nagy tanulmányát a Budapeti Szemlében. Bacon XVIII. századi magyar kö­vetőivel azonban ő sem foglalkozik, s a Pesten forgalmazott 1783-as ki­adást sem ismerte. Talán nem állunk messze az Igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a XVIII. század második felének honi filozófiatörténete, s a bölcseleti szakkönyvek kiadástörténete még csak igen vázlatosan dolgoztatott fel. A fizika, egyetemi szintű szakkönyvei A fizika első pesti professzora Horváth K. János volt, őt Domin József követte, mindketten — továbbá a tanszók beosztottjai — szorgalmas szakírók voltak. Horváth K. János (1732-1799) nem kevesebb, mint 19 nagy művet írt, közülük néhány többkötetes, s azok néha öt-hat kiadást is megértek. Az első, Pesten kiadott fizikakönyve, a „Mechanische Abhand­lung von der Statik" 1785-ös ós Trattnernál jelent meg. Horváth 1797-ben a budai Egyetemi Nyomdánál adta ki Kantnak a tiszta ész kritikájáról írt híres művéhez fűzött kommentárjait, mely munkája me­gintcsak elfeledett. Pedig nem volt veszélytelen e korban Kantról írni. Tanait a pesti egyetemen 1784-től Kreil Antal professzor, a Bécsben tanító Makó Pál barátja képviselte. Debrecenben Sárváry Pál volt kantlánus, Pápán az ezt az eszmerendszert meglehetősen felületesen „elővezető" Mándi Márton István foglalkozott Kant filozófiájával, míg Marosvásárhelyen Köteles Sá­muel lett kantlánussá. Mint látható, e tanok igazi térhódítása a protestáns főiskolákon figyelhető meg, melynek az az oka —, amint arra a filozófia­történész Horkay László figyelmeztetett bennünket 1974-ben közzétett ta­nulmányában —, hogy a Helytartótanács 1795-ben megtiltotta Kant eszméinek a katolikus Iskolákban való ismertetését. Ezt a megállapítást Kosáry Domokos még azzal is kiegészítette, hogy ebben valószínűleg a Kreil-utódnak, Szerdahelyi György Alajosnak lehetett nagy szerepe, aki 1774-től 1784-ig volt professzor, később pedig a Helytartótanács tanul­mányi bizottságának tagja. (Hogy a természettudományok a reformkori tan­tervekben igen kis óraszámot kaptak, tehát hogy visszalépés törtónt a felvilágosult oktatásügy 1777-es rendelkezéseihez képest az 1806-os új utasításban, részben az is neki tulajdonítható. A természettan honi szak­irodaima azért lett oly szegényes az 1806 és 1850 közötti időszakban.) Kantra visszatérve, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a fizikatanár Horváth K. János 1797-es, 188 oldalas Kant-kritikáját még e téma lega­laposabb ismerői — köztük Mitrovics Gyula — sem dolgozták fel, mert nem gondoltak arra, hogy a tiltás csak eme eszmerendszer tanítására vonatkozik, de szakkönyvekben történő tárgyalására nem. A másik gond

Next

/
Thumbnails
Contents