Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: A kovácsoltvas-művesség technikája és eredményei a plasztika műfajában

tője mintegy másfél évszázaddal később született, az Orosházáról származó, de Győrben tevékenykedett Schima A. Bandi (1882—1959). Igazi művésze ő a vasnak. A győr-nádorvárosi ev. templom oltárfeszületével beírta nevét e sajátos művészet krónikájába (4). Hogy a vas faragásának müyen széles ismerete rejlik benne, azt e művén mérhetjük le igazán. A korpusz keletkezésének és munkafolyamatának körülményeiről viszonylag elég sokat tudunk. A nehéz munkára kényszerítő anyaggal küszködve 18,5 kg-os vasbugából alakította. 460-szor hevítette tüzesre, egy-egy melegítés 20—25 percig tartott, így kovácsolta és faragta folyamatosan két segítővel 30 napon át, megjelenítve az agonizáló, majd kereszthalált szenvedett Krisztust, bizonyítva munkájával, hogy mindent tud, ami a vas művészi alakításához szükséges. Makacsul igyekezett ha nem is túlszárnyalni, de legalábbis utolérni kora szobrászainak teljesítményét. A feszületet az 1940. évi milánói Triennáléra készítette, a beadási határidővel azonban elkésett, kiáüításra ezért nem kerülhetett, vásárlás útján jutott a templom birtokába. A korpusz formálásán mérhető le igazán modellálási készsége. A testet aprólékos faragással, az anatómus figyelmével alakította, megőrizve a közvetlenség jegyeit. VáUig érő haj keretezi fejét, dús szakáll borítja arcát, ágyékkötője szorosan simul a testhez, horpadt mellkasa utal átélt szenvedésére, arcvonásai mégis megbékélést, megbocsájtást tükröznek, jóarakatot sugároznak. Nem egy tragikusan esendő Krisztust alkotott, a kompozíciót valami lágy líra járja át. Mulasztás lenne, ha az 1900. évi Párizsi VilágkiáUításon bemutatott, az Armbruster Testvérek majnafrankfurti vasművesektől kivitelezett, Fritz Hausmann modellálta a „Sárkány és sas küzdelme" szoborcsoportról említést ne tennénk (5). Méreteiben és technikai bravúrban egyaránt lenyűgöző. Egy sziklakúpon tekeredő óriás sárkány és hatalmas sas küzdelmének végepizódját látjuk. A grandiózussá formált sas emelt fejjel és kiterjesztett merev szárnyakkal már győzedelmeskedik fölötte, a sárkány utolsó vonaglása már a küzdelem végét mutatja. A rusztikus formálású madarat és a mesebeli hüllőt 250x250 mm keresztmetszetű vasdarabokból kovácsolták, az alakítás csak kalapáccsal és vágóval történt, a megmunkálás folyamán az alakítandó tárgyat futódaruval mozgatták (6). A melegen munkált kompozíció a hasítások, faragások, kalapácsütések stigmái nyomán rusztikus külsőt kapott, az anyaggal való elszánt birkózásnak a nyomai minden részletében feUelhető. Visszatekintve a vasművesség történetére, Uyen nagyszabású munkát egyetlen korszakban sem produkáltak. Ez az alkotás fényes tanúbizonyságát adja annak, hogy a monumentális vasszobrászat terén mire képes az emberi akaraterő és találékonyság. Ám mégis bármüyen nemes szándék is irányította alkotóit, az időjárás viszontagságai következtében rozsdásodó vasnál előnyösebb a patinázódni képes, könnyen önthető bronz, és ez utóbbival a versenyt aligha veheti fel, de a kovácsoltvas-művesség keretén belüli értékét megtagadni nem lehet. A monumentális szobor figyelemfelkeltő megjelenése ösztönözhette a híres amerikai üveggyáros Tiffanyt annak megvásárlására, százezer francia frankért szerezte meg tulajdonául a lenyűgöző plasztikát. Míg az előbbi szoborcsoportozat a nyers kovácsmunkával, a rusztikus kivitellel hívja fel a figyelmet, az autodidakta nagyszerű vasműves, a belga Lodewijk van Boeckel aprólékos faragással, reszelővel és csiszolóval simított felületképzéssel, a kovácsolás csaknem teljes kizárásával alakította aprólékosan megmunkált plasztikáját.