Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KÖNYVISMERTETÉS - Bartha Lajos: L. Zögner (red.): Die Welt in Händen – Globus und Karte als Modell von Erde und Raum

Franz Adrian Dreier (Berlin) „Egy pillantás a késő reneszánsz és a barokk műtárgy és ritkasággyűjteményeibe" címen az V. csoport csekély számú, de érdekes tárgyairól írt. Olyan glóbuszok, eszközök sorakoznak itt, amelyeknél a hangsúly a művészi vagy a különleges kivitelen volt: rugó hajtású glóbusz, órák, különösen művészi kivitelű eszközök. A XVII—XVHI. század e tudományos műtárgyai, bár inkább díszként (sőt ,,státusszimbólum"-ként!) szolgáltak, hozzájárultak a térkép és glóbusz kultúra széleskörű terjedéséhez. Gudrun K. Zögner asszony (Berlin) a VI. csoportban a „Párizsi Akadémia és a földalak megmérése" cím alatt a nagy fokmérések eredményeként megjelenő szemléltető tárgyakat vonultatta fel. Ezek precíz leírásai, ábrái, glóbuszai mintegy eüentpontot alkotnak az előző csoport dísztárgyaival. Némüeg ehhez csatlakozik a VII, csoport, amelynek címe „Szentek és világiak — M. Greuter, V. Coronelli, G. M. Cassini" A tanulmány és a leírások összeáüítója, Franz Wawrik (Bécs, National Bibliothek) az itáliai glóbusz (és térkép) tervezők és készítők munkásságát mutatja be, Fra Maurótól (kb. 1400) Giovanni Maria Cassiniig (a XVDX sz. vége). „A dél-németországi és tiroli műszer és glóbusz készítőkről" írt a VHI. csoportban Klaus Lindner (Berlin, Állami Könyvtár). E mesterek sora a XV. század végétől a XVm. század végéig jelentősen befolyásolta az európai tudományos eszköz és műszergyártást. Egy látszólag részletproblémát ismertet Johannes Dörflinger (Bécs, Historisches Institut der Universität Wien) a LX. csoportban, „Kutatóutak a glóbuszokon — a példa James Cook" cím alatt. Általánosítva itt a glóbuszok szemléltető alkalmazásának bővülését ismerhetjük meg. Heide Wohlschläger asszony (Bécs, Coroneüi Társaság) „Glóbuszok dédapáink idején" címmel a saját gyűjtéséből a múlt századi iskolai és dísz-földgömbök gyors elterjedéséről és ennek jelentőségéről adott összeállítást a X. kiállítási csoportban. A záró, XI. csoport a berlini glóbuszgyártás hagyományait tárgyalja, L. Zögner összeállításában. Ez az igen szép és tartalmas album egyaránt alkalmas arra, hogy a laikusokban felkeltse az érdeklődést a glóbusz és térképtörténet hánt, a szakembereknek, kutatóknak pedig forrásmunkául szolgáljon, míg a gyűjtők, múzeumok hasznos azonosító képanyagot (és leírást) találhatnak benne. Nem nevezhető rendszeres glóbusztörténetnek, de olyan sokoldalúan világítja meg a kérdést, hogy hasonlóra az eddigi munkákban nem találhatunk példát. Igen részletes forrásmunka és irodalom jegyzéke a szakmatörténeti kutatóknak kitűnő tájékoztatást nyújt a modern irodalomról. Talán egyedül azt sajnálhatjuk, hogy magyar anyag, hivatkozás vagy forrás egyáltalában nem található e műben. Ennek azonban nem a német és az osztrák szerzők az okai, hanem a nagyon szegényes hazai glóbusz-irodalom. Néha szinte kétségbeejtő, hogy még az önként kínálkozó alkalmakat — például az 1989. évi budapesti glóbusz-kiáüítást — miként tudjuk elszalasztani! Erre is figyelmeztet ez a könyv. (A könyvet egyedül a Kiepert KG Könyvkereskedése terjeszti Berlinben, 38 DM árban.) Bartha Lajos