Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: José A. García-Diego: Juanelo Turriano Charles V’s Clockmaker. The Mand and his Legend

pel (12. és 4.8. sz. kép). A Britannia csőhíd tervezésekor elkészítették a híd modehjét és azt leszakadásig terhelték. A modeh-modehjének ábrázolása érdekes lehetett volna, ez a modeü-modeh ma a washingtoni technikatörténeti múzeumban látható. A könyv legizgalmasabb részei azok a fejezetek, amelyek az építés technikájával foglalkoznak. Sokan szívesen olvasták (olvastuk) volna, hogyan emelték ki a háború után a hídroncsokat és hogyan áhították helyre egyik-másik — nem teljesen elpusztult — hidat. A 20. oldalon látjuk Julius Caesar Rajnán vert hídját, ami az ábraaláírás szerint „hadihíd" volt. Katonák építették, de nem hadihíd, hanem szükséghíd volt. A hadihíd előregyártott elemekből összeáhítható szerkezet, könnyen szállítható, szerelhető. Ilyen volt például a világhírű, több, mint 100 évi használatot megért Bhago-féle — K. u. K. — hadihíd, azután a Herbert-féle összecsavarozható nehéz hadihíd és az ún. K híd. Az Óbudaiszigetre bevezető és az Északi összekötő vasúti híd ugyancsak hadihíd. Hisszük és reméljük, hogy a Hidak c. szép kötetet még sok más fogja követni. Horváth Árpád Jósé A. Carcia-Diego: Juanelo Turriano Charles Vs Clockmaker. The Man and his Legend. Antiquarian Horological Society, London, 1986, 165 o. Az angliai Horological Society már számos érdekes kiadvánnyal örvendeztette meg az antik órák kedvelőit, de ez a híres Juanelo Turrianoról szóló kötet alighanem a legérdekesebb. Szerzője spanyol kutató, a könyv eredetüeg spanyol nyelven jelent meg, angol kiadása némheg különbözik. Amíg a spanyol kiadásban a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött szakállas szentet ábrázoló automata-bábu restaurátorai kutatói névvel nem szerepelnek, ebben a kiadásban a neveket is megtaláljuk, sőt azt is, hogy kitől vásárolta az Iparművészeti Múzeum (80 aranykoronáért a régi békeidőkben) az érdekes kuriozitást. Juanelo Turriano Cremona közelében lévő kisközségben született 1511 körül és 1585. június 13-án halt meg. Szó szerint „királyi órás" volt. H. Fülöp spanyol király részére dolgozott és V. Károlynak is kedvelt órása volt. Károlyt látjuk egy XIX. századi metszeten, ahogy barátcsuhában elmélyülten „óráskodik". Népszerűségét mutatja, hogy Spanyolországban ma is a „Kolumbusz tojása" helyett Turriano tojását emlegetik, hasonló szituációban. Technikai lángelme, káprázatos kezű órás. Lángelméjét nemcsupán az általa készített bonyolult óraműves planetáriumok mutatják, hanem a híres toledói vízmű is. Régebbi technikatörténeti művek (pl. Theodor Beck Beiträge zur Geschichte des Maschinenbaues 1899-ben megjelent könyve) bemutatják Juanelot, mint tervezőmérnököt, aki a toledói vízmű építésével vált vüághírűvé. A vízmű jeüegzetessége az volt, hogy a vizet nem dugattyús szivattyúkkal csővezetéken szállították, hanem érdekes bólogató emelők, elbillenő vályúk kinematikai lánca szó szerint „emelte" a vizet. Vízikerék hajtotta meg. Azért készítette Turriano üyen megoldással, mert a német bányagépmesterek által felszerelt szivattyúk által felnyomott víz a lágyforrasztású rézbádogcsöveket szétrepesztette. Juanelo hatalmas gerendaszerkezete 80 évig dolgozott. A Juaneloról szóló szép könyv szerzője meglepően