Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - i. Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb, mint csillagászati műszer (a Dorn-Bylica glóbusz, 1480-ból)

1. A Dorn—Bylica éggömb asztrolábiiimmal; Buda (1480) (CoÚegium Maius Múzeum, Krakkó) 1. A négy lábú állványba illesztett réz éggömb átmérője 39,5 centiméter, a teljes magasság 135 centiméter. A glóbusz két félgömbből van összeillesztve, ezeket belülről egy vas tartószerkezet rögzíti egybe. A gömbön egy vas tengely nyúlik át, amely egyúttal a függőleges síkban áüó, úgynevezett meridián gyűrű csapágyaiba támaszkodva tartja a glóbuszt, és biztosítja annak szabad forgatását. A tengely északi végénél egy 2x12 órára osztott számlap található, amely azonban — már csak asszimetrikus rögzítése következtében is — alkalmatlan az időpontok pontos beállítására. Az éggömbre felvésték a égi egyenlítő koordináta rendszerét (equatoriális koordinátákat), az égi egyenlítő 360

a

os beosztásával, 1—1 fok pontossággal. Az ekliptikái koordináta rendszer felvésése részletesebb: maga az Ekliptika (a Nap látszó égi útja, valójában a Föld keringési pályasíkja) a