Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - i. Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb, mint csillagászati műszer (a Dorn-Bylica glóbusz, 1480-ból)

tizenkét állatövi jegynek megfelelően 12x30°-os beosztású, l°os élességgel, ugyancsak 30 fokos közökkel felvésték a fokhálózatot is (Zakrzweska 1965, Zinner 1967, Bartha 1986). A korabeli (sőt még a későbbi) éggömbökhöz képest meglepően gazdag és részletes a csillagok feltüntetése. A csillagképeket (szám szerint 32-t) Ptolemaiosz csillagkatalógusa alapján tüntette fel a készítő. Az egyes csillagképek összetartozó csillagait a konstelláció nevét jelképező, a késői ókortól kezdve hagyományosan ábrázolt ember, illetve állat figura körvonalai határolják be. Az egyes csillagképek nevét egyébként feliratok is jelzflc Mivel a glóbusz úgy mutatja be az égboltot, mintha az ég gömbjét mintegy kívülről szemlélnénk, a konstellációk jobb és bal oldala (valójában a keleti és nyugati oldalai) a megszokott csillagtérképekhez képest fel vannak cserélve. Nagyon aprólékos a csillagok fényességének jelzése, amelyet az egyes csillagokat jelző korongocskák körüli „sugarak" száma érzékeltet. Az égbolt legfényesebb csillagaiból nyolc, a kissé halványabbakból hét ... a szemmel érzékelhető leghalványabbakból három-négy sugár nyúlik ki (Zinner 1967). A Tejút vonulatát apró pontok sora mutatja. Mind a csillagok, mind a konstellációk kivitele nagyon finom és művészi. Az egész éggömb, a tengely révén a függőlegesen álló meridián gyűrűbe illeszthető. A meridián gyűrű pereme 4x90°os beosztású, 1—í fokos közökkel, a skála az égi egyenlítőnél kezdődik és a pólusokig terjed. A beosztás kissé durva. A meridián gyűrű (vertikális állásban) beilleszthető a négyzet alakú horizontális tartó lemezbe (a „naptárkeretbe"). Ennek közepén egy kerek kivágás van a gömb számára. A kivágás peremén három felosztás van bevésve: a 360°-os fokbeosztás, 1° élességgel, a 12 állatövi csillagkép, és a 365 részre beosztott naptár. Különlegesség a horizont-lemez déli sarkába beépített napóra és iránytű. A napóra árnyékvető zsinórja 47" 31' földrajzi' szélességre van beállítva. Ez megfelel Budapest szélességének (Bartha 1986a). A kompasz átmérője 23 milliméter, a doboz aljára Dorn mester bevéste a mágneses deklináció szögét. Az iránytű elhajlása északtól keletre 10° volt (Bartha 1983, 1988). 2. A glóbusz meridián gyűrűjére erősíthető az asztrolábium tartója. A tartó a gyűrűn eltolható és minden beállításnál a legmagasabb pontra csúsztatható. A tartóból egy függőleges tengely nyúlik ki. A tengelyre illeszthető és vertikálisan körbe forgatható az asztrolábium. A planiszférikus asztrolábium alap-korongjának átmérője 29 cm. Az asztrolábium beosztása nem tér el a klasszikus elrendezéstől (Waters 1983). A mi szempontunkból azonban legfontosabb az alaplemez (a «mater") peremére vésett fokbeosztás. A mater egyik oldalán 360°os osztás van. A hátsó oldalán a perem fokbeosztása 4x90°-os, 1° élességgel. A beosztás a' horizonttól a zenit felé nő. A mater közepén átmenő tengely körül egy lyuk-dioptra forgatható. A dioptrával beállított csillag magassági szöge a beosztáson leolvasható. Az asztrolábium alján, a mater-korong síkjával párhuzamosan két negyédkörív (együtt egy félkörív) nyúlik le a glóbusz horizont lemezéig. A negyedkörívek alulról felfelé 90—90°ra vannak beosztva (l°-os közökkel). A glóbusszal párhuzamosan futó „kengyel" szárai az asztrolábiummal együtt elforgathatok. Az elfordulás szöge a horizont lemez fokbeosztásán leolvasható.