Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Széchenyi Tudományos Társaság és a magyar természettudományi és technikai kutatásaok

ta meg az Szil megszervezésével, amely sok tapintatot, mérnöki tudást, egyben az ipari és gazdasági élet ismeretét kívánta. Segítségével az SZTT az alapszabály szerinti feladatokat — az új kutatóintézetek alapításától eltekintve — megfelelően teljesítette. Támogatta a kutatást végző intézeteket és laboratóriumok fejlesztését, hatékonyan közreműködött a közérdekű problémák, felvetésében, és kijelölte, illetve felülbírálta az egyes feladatokra jelentkező kutatókat. Az SZTT általában azt a gyakorlatot követte, hogy az általa kijelölt probléma megoldására ő maga választotta ki az alkalmas személyt és kérte fel. Néha azonban az egyéb ügyekkel jelentkezőknek is adott támogatást. Ismeretes, hogy az 1929. évi világgazdasági válság hazánkra is átterjedt, hatására az államháztartás egyensúlya megingott, ezért az országgyűlés elfogadta az 1931. évi XXVI. tc.-et a „hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról". E törvény alapján azután mintegy négy éven keresztül jelentősen csökkentették az egyes tárcáknál a költségvetés összegét. Figyelemre méltó, hogy ezekben a nehéz években is az SZTT változatlanul folytatta működését, mint erről az 1929-ben és 1930ban végzett kutatásokról kiadott nyomtatott jelentésében is beszámolt (5). A támogatásukkal elért sikerek publikálása ugyanis szerintük a legjobb propaganda, és mint Schimanek főtitkár az 1930. évi nov. 30-i közgyűlésen tartott beszámolójában hangsúlyozta: „a tudományos kutató munka annál intenzívebb támogatására van szükség, mennél rosszabb a gazdasági helyzet". Ez igazság hangoztatásának napjainkban még nagyobb az időszerűsége, mint elhangzása időpontjában volt. A közgyűlések sorában kiemelkedett az 1936. június 26-án, az V. ker. Sas utca 25. sz. (egy időben Guszev utca) alatt működő Társaság azon ülése, amelyen a Popovics Sándor halálával megüresedett elnöki széket Széchenyi Bertalan foglalta el, aki megnyitójában utalt arra, hogy mint a Széchenyi nemzetség feje, kétszeresen érzi a reá háruló kötelességeket. Utána a szokásnak megfelelően Schimanek számolt be az utolsó öt év eredményeiről. Az erről az időszakról szerkesztett összefoglaló jelentéseket magyarul és angolul is kiadták 1937-ben (6—7). A kutatások támogatását az SZTT az e célra befolyt tagdíjakból fedezte, az alapszabály szerint ugyanis a jogi személyek (gyárak, bankok, vállalatok stb.) mint rendes tagok évente legalább 600 pengőt, a magánszemélyek rendes tagként 100, mint pártoló tagok pedig legalább évi 20 pengőt fizettek. A tagdíjakat azonban nem fizették rendszeresen, és így elmaradások keletkeztek az első három évben például a hátralék 16 740 P-t tett ki. A tagdíj bevételeket a Magyar Országos Központi Takarékpénztárban helyezték el, melyért természetesen a MOKTÁR kamatot fizetett. Az SZTT fennállása első 9 éve alatt 753.320 pengővel segítette a kutatásokat, — mint ezt Jakobovits Dániel főtitkárhelyettes 1936. évi közgyűlésen tett jelentéséből kitűnik — az összeg tudományszakonként az alábbiak szerint oszlott meg Figyelemre méltó, hogy a kezelési (posta, nyomtatvány, adminisztráció) (6): Technikai és fizikai kutatások Orvosi kutatások Mezőgazdasági kutatások Matematikai kutatások 427.200 P 171.620 P 151.400 P 3.000 P (56,7%) (22,8%) (20,1%) (0,4%)