Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - Tringli István: Conrad Grau: Berühmte Wissenschaftsakademien. Von ihrem Entstehen und ihrem weltweiten Erfolg

számában Sarudy Mária tollából megjelent a vasgyártás történeti emlékei és a vaskohászati műemlékek Szlovákia területén a kapitalista korszakból c. tanulmányából már értesültünk Örömmel látjuk ennek eredményét a most megjelent könyvben. Kiszely Gyula Conrad Grau: Berühmte Wissenschaftsakademien. Von ihrem Entstehen und ihrem weltweiten Erfolg. Leipzig, 1988. 340. o. Az NDK-beli szerző háta mögött a számos tudománytörténeti publikációval összefoglaló mű megírására vállalkozott: a vüág tudományos akadémiáinak történetét dolgozta fel, az alcím azonban némüeg jobban fedi a könyv igazi tartalmát: az akadémiai gondolat térhódítását, az akadémiai mozgalom terjedését, változásait írta meg. A könyv méltán tarthat nemzetközi érdeklődésre figyelmet: sikerült a téma feldolgozásában rejlő legnagyobb veszélyt elkerülnie: nem veszett el sem az egyes akadémiák történetének részleteiben, de megállapításai nem lebegnek üres általánosítások között sem. Helyes érzékkel a máig fennálló akadémiák közül a mai napig leghíresebbeket és egyben legrégebbieket (párizsi, londoni, berlini, pétervári) emelte ki elsősorban és ezek történetén keresztül mutatott rá a fejlődés általánosságaira. A német akadémiáknak sem szentel nagyobb teret, mint súlyuk azt arányosan megkívánná. A reneszánsz Itáliájának akadémiáitól az Académie Francaise-n, a Royal Society-n át a Brandenburgische Sozietät der Wissenschaften-ig terjedt az akadémiák hőskora. A reneszánsz újplatonista indíttatású eszméiből születő önkéntes társulásoknak, akárcsak az abszolutista államhatalom támogatását élvező társaságoknak már megvoltak bizonyos máig — vagy legalábbis a XIX. század közepéig — ható sajátosságai, a tagság nemzetközisége, a kezdeti „közös munka" gyors elhalása után az információcsere — egyelőre még túlnyomórészt előadások formájában — megszervezése, a természettudósok és ma így mondanánk „humán" tudományok képviselőinek külön szervezetbe tömörülése. Az első tartós szövetségre a természet- és társadalomtudósok a berlini akadémián léptek A XVIH. század újabb akadémiák alapításával, a levelezést lassan felváltó nyomtatott értekezések általánossá válásával járult hozzá a mozgalom kiteljesedéséhez. A XIX. század offenzív, mindent átható társadalomfejlődése a tudományos szervezeteket sem hagyta érintetlenül: sorra születtek az amerikai földrész és Közép-Kelet-Európa akadémiái, ez utóbbiak szorosan kötődtek az itteni nemzeti mozgalmakhoz. Ezek az akadémiák sokáig a humán tudományokat favorizálták, hisz a klasszikus nacionalizmus ideológiája szerint ezek voltak a legalkalmasabbak a nemzeti öntudat kifejlesztésére. Nyelvművelő tevékenységük azonban csak a térségben volt úttörő: már a legelső akadémiák közt is több tartotta ezt évszázadokkal korábban feladatának, így a francia akadémia vagy az olasz Crusca. A mindig is nemzetközi tudomány, a felgyorsult fejlődés által különösen kívánatossá váló internacionális együttműködés teremtette meg 1899-ben az Akadémiák Nemzetközi Szövetségét. A XVIH. században nemcsak azért nem alakult volna üyen szervezet, mert az a kor még nem ismerte az állandó nemzetközi szervezeteket, helyettük voltak nemzetközi dinasztiák akadémiák,