Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - Kiszely Gyula: Mária Sarudyová: Topográfiae zeleziarni na Slovensku v. 19. storici

hászati osztályának vezetője, a történeti Magyarország Felvidéke vaskohászatának XTX. századi topográfiáját több évtizedes kutatómunka után foglalta össze. Munkájának ismeretanyaga nagy terjedelmű, mely többek között magában foglalja a magyar könyvek, évkönyvek, folyóiratok és levéltárak legjelentősebb ismeretanyagát. A könyv tartalmát orosz, angol és német összefoglaló ismerteti. Sajnálatos módon hiányzik a magyar összefoglaló, ami nem a szerző hibája. A könyv, amely a XIX. századi magyarországi vaskohászat legjelentősebb vasipari egységeit ismerteti, a következő fejezetekre oszlik: A vasgyártás fejlődése Szlovákiában. A természeti, a nyersanyag- és közlekedési viszonyok befolyása a vasipari területekre, a nyersanyagbázis, az érckinyerés és előkészítés formáira. A vasművek topográfiája Szlovákiában. A Szlovák Köztársaság vaskohászati emlékműveinek ismertetése. Az első fejezetben a szerző megvüágítja a vasgyártás fejlődését és kiemeli azokat a minőségi változásokat, amelyek a vaskohászati technikában és technológiában bekövetkeztek, és kihatottak az egész technikai haladásra, a társadalom további fejlődésére. Ezen a területen a vaskohászat fejlődését jelentős mértékben meghatározták a természeti, a nyersanyag és szállítási viszonyok Egyfelől ugyan az elegendő vasérc és a kielégítő munkaerőkészletek és tartalékok jó előfeltételeket biztosítottak a vasgyártás bővítésében, másfelől azonban a tüzelőanyag szűke és a ritka vasúthálózat gátlóan hatott. Ezt a problémát világítja meg a második fejezet. A könyv súlypontját a tárgyalt országrész öt fő területén lévő vasipari központok jegyzéke és a vasolvasztók leírása képezi. Ez a harmadik fejezet áttekintést nyújt a vállalati tevékenység megindulásáról és fejlődéséről, különös hangsúllyal a vasművek XIX. századi tevékenységére, információkat ad az itteni technikáról és technológiáról. Rámutat a legjelentősebb vasművek eredményeire, amelyek hozzájárultak a vasipar egészének fejlődéséhez. Ezt a fejezetet a vasművek korabeli fényképeivel, rajzaival, a kassai Műszaki Múzeum kiállítási tárgyainak ábráival szemlélteti. A könyv negyedik fejezetében a szerző színes képekkel ismerteti a tárgyalt területen megmaradt kohászati ipari műemlékeket. Az ötödik fejezet összefoglalja az előző fejezetekben tárgyalt 89 kohászati üzem helységneveit. Kár, hogy a XIX. században használt, eredeti helységneveket zárójelben nem közli. Dicséret illeti a szerzőt a gondos, fáradságot nem ismerő kutatómunkáért, mellyel a XIX. századi felvidéki vaskohászat áttekintéséhez hasznos segítséget nyújt a tárgykörrel foglalkozó történészek részére. A könyv minden fejezete, minden oldala színes, érdekfeszítő olvasmány, és jól kiegészíti az 1981-ben Bukarestben magyar nyelven kiadott, Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok c. könyvet, amely Erdély vaskohászatának a XVm. sz. felétől 1918-ig történetét foglalja össze. A kézikönyvként használható mű a kohászat történetével foglalkozó belés külföldi történészek, muzeológusok részére hiányt pótló forrásgyűjteményként hasznosítható. Célszerű lenne magyar fordításban elkészíteni és forrásanyagként a miskolci Központi Kohászati Múzeum és a budapesti Öntödei Múzeum könyvtárában a magyar kutatók részére elhelyezni. A topográfia munkálatahói a Technikatörténeti Szemle XIV. 1983—84.