Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai vasgyártás története

munkás számára. A munkások törzse azonban saját telkes házában lakott, amelyhez a telket a gyár bocsátotta rendelkezésére, évi 50 korona bér mellett. 116 üyen telek volt, amelyeket a munkások és feleségeik életfogytiglanig használhattak A munkások élelmezését a gyár szervezetten segítette. Az első évtizedekben gabonaosztással jutott a munkásság élelemhez, majd ellátási szövetkezet alakult egy gyári tisztviselő és a munkásság képviselőinek vezetésével. A század végén a szövetkezet jól kidolgozott alapszabályzattal és szervezettel működött és évi 30—35 ezer forintot forgalmazott. A fő élelmezési cikkeken (liszt, hús, zsír, és fűszerek) kívül ruha és italneműeket is árusított, a kezelési költség hozzászámításával, beszerzési áron, de csak a tagok részére. Tagnak viszont a gyári tisztviselőkön és munkásokon kívül a helybeli kincstári erdészet alkalmazottait is felvették. A szövetkezet kezdetben a gyártól kapott kamatmentes kölcsönnel dolgozott, 1899-ben azonban már 1436,37 Ft részvénytőke meüett 4378,98 Ft tartalék tőke felett is rendelkezett. Tagjainak száma 160—180 fő között változott. Kabolapolyánán is, mint a hazai kincstári gyárakban mindenütt, működött a társláda. A társpénztár kebelébe tartozó alkalmazottak és munkások nyugbérehátásban, szűkség esetén segélyben és ingyenes orvosellátásban részesültek 1820-ban a gyár munkásai, külön szabályok alapján, önálló társpénztári munkásközösséget szerveztek, hogy vagyoni és szervezeti ügyeiket önállóan intézzék Jól kidolgozott szabályzatuk címlapját az 5. ábra mutatja be. Az 1899. év végén a társpénztárnak 126 önálló és 109 ideiglenes tagja volt (17).