Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai vasgyártás története

A n. szakaszban meghatározó technológiai folyamatnak a vasfinomítás lépett elő, mivel a nyersvas olvasztását Fehérpatakra helyezték át. A HJ. szakasz a vasfeldolgozás szakasza, amely 1883-tól számítható. Ekkor Máramaros a vas féltermékeket már külső forrásból kapta és a vármegye annak csupán feldolgozására rendezkedett be. A korszak jellemző gyártmányai a vasipari és gépipari késztermékek lettek. 1. A máramarosi vasvidék térképvázlata A kabolapolyánai gyárat a kincstár létesítette és az a kincstár kezelésében is maradt egészen 1903-ig, amikor a magyar pénzügyminisztérium magánosnak adta el a vastelepet. Létesítésének időszakában legfelsőbb gazdája a bécsi udvari kamara volt, a telep sorsa azonban a máramarosi helytartósági jószágigazgatóság kezébe volt letéve. Ezt a hivatalt 1856-ban átszervezték bánya, só, erdő és jószágigazgatósággá, amely a kiegyezésig áht fenn. A kiegyezés után ugyanis a bányaigazgatóságok a m. kh. pénzügyminisztérium felügyelete alá kerültek és szervezetük is többször megváltozott. 1883-ban a máramarosszigeti igazgatóságot a pénzügyminiszter feloszlatta, s ettől az időponttól a hozzá tartozó kabolapolyánai kincstári vasgyár a m. kh. központi vasműigazgatóság hatáskörébe — a zólyombrézói vasgyár gyámsága alá — került. Eladása előtt pedig a diósgyőri vasgyár fennhatósága alá helyezték és annak kiárusítását is Diósgyőrre bízták (1). A kabolapolyánai vasgyártó telep tehát kb. 130 éven át töltött be hivatást Máramaros gazdasági életében. Jelentős vasgyárrá azonban sohasem