Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai vasgyártás története

KISZELY GYULA*—REMPORT ZOLTÁN** A KABOLAPOLYÁNAI VASGYÁRTÁS TÖRTÉNETE A máramarosi vasgyártásról Máramarosban a XVIII. század közepéig még nem gyártottak vasat. A vármegyei és máramarosszigeti kamarai adminisztráció sóbányáinak és végtelen erdőgazdaságainak vasszükségletét távoli vidékekről, leggyakrabban Stájerországból hozott áruval elégítették ki. A távoli vas szállítási költségei azonban jelentősek voltak és az utak erősen változó állapota miatt gyakran el is akadtak, ezért a máramarosszigeti kamarai igazgatóság a század második felében aktívan kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy saját vashámort áhít fel. Elsősorban természetesen vasérc után kutatott, majd miután a kor megítélése szerint kohósításra alkalmas vasköveket talált, hozzákezdett a vasgyártás kiépítéséhez. Kabolapolyánán a vasgyártás 1777-ben kezdődött. A hely kiválasztásában több szempont is szerepet játszott. Döntő jelentősége természetesen annak a körülménynek volt, hogy Kabolapolyána határában találtak legdúsabb barnavasérceket, egyébként is a falu nagykiterjedésű erdőségek középpontjában feküdt, tehát a vasgyártás faehátása hosszabb időre is biztosítottnak látszott. Ráadásul itt még a vizienergia sem hiányzott. A falu ugyanis a Szopurka patakra települt, amely bő vizével alkalmas volt akár több hámor kiszolgálására is. Érdemes felfigyelni arra a korabeli indokra is, hogy a kiszemelt hely a sószáüító utaktól távol esett, ezért nem kellett attól tartani, hogy a vasolvasztó anyagainak forgalmazása a sószállítástól vonja el a fuvarosokat. Kabolapolyánán tehát a XVHJ. század hetvenes éveiben alakult ki a vasgyártás és fennmaradt egészen az első vüágháborúig. A nyersvasgyártás indításával egyidőben létesült a dombói vashámor, amely a kabolapolyánai telep leányvállalataként működött. Az 1861-ben létesített fehérpataki vasgyár szintén társüzem lett. Rajtuk kívül szervezeti kapcsolatba került a kabolapolyánai gyártelep a turjaremetei vasgyárral, a paduroji vasgyárral és végül a diósgyőri vasgyárral. A máramarosi vasgyártó körzet az 1. ábrán vázolt területre terjedt ki. A kabolapolyánai vasgyártás története három korszakra bontható: Az I. szakasz a nyersvasgyártás kora, amely 1777-tól 1861-ig tartott. Több, mint nyolcvan évet hidalt át és jehemző tevékenysége a nyersvasgyártás volt. •Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest, Kaposvár u. 13—15. «1026 Budapest, Bimbó u. 119.