Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: A „Tudománytár” természettudományos és műszaki vonatkozásairól (A „Magyar Tudós Társaság” folyóiratáról)

eredetit a' mennyit . , .az írók nyújtanak a szerkesztőnek adni lehetetlenség . . . eredetiség, a folyóírásban csak úgy jobb kölcsönzésnél, ha a' mi adatik, nemcsak eredeti, de jeles, és pedig a kölcsönzöttnél is jelesebb." E szövegből az is kiderül, hogy elsősorban nem a leadott kéziratok mennyiségével, hanem a minőséggel volt probléma. Egyben kinyilatkoztatták azt a némüeg vitatható szempontjukat, hogy folyóhatuknak az eredeti értekezések közzétételénél is fontosabb feladata a külföldi időszaki kiadványok referálása, és itt a fejlettebb országok gyakorlatára is hivatkoztak: „az időszaki sajtó, a tudományok legmagasabb fokain álló 's eredeti fejekkel éppen nem szűkölködő nemzeteknél is megismerni: midőn legnagyobb részt a' tudós munkáknak eriticai ismertetésével, kivonataival foglalatoskodik, sokkal ritkábban eredeti értekezésekkel. Nem annyira előállítani, mint terjeszteni itt a czél . . ." Ezután felszólították a publikálókat, a tudósokkal kapcsolatos híreket, természettudományos, helyismereti, földrajzi vonatkozású közléseiket küldjék meg a szerkesztőségnek Tisztában voltak azzal is, hogy üyen jeüegű tudósítások nélkül a korszerű tudományos információ áramlás nem indulhat meg és, hogy kisebb irományok is ösztönzőleg hathatnak bizonyos kutatások megindulására, publikációk megírására. Egyébként a harmincas években úgy érezték az Akadémia illetékesei, hogy a hazai tudományos irodalom végre fejlődésnek indult: „1830. után úgy látszott, egy hatalmas iramodással küépend tudományi literatúránk is pályáiból, ki gyermek éveiből, 's egy tekintetben dús férfikorba fog jutni." Mindez jelentős mértékben az Akadémiának és az időszaki kiadványok nyújtotta lehetőségeknek volt köszönhető. Természetesen azt is jól tudták, hogy még sok a tennivaló, például a magyar tudományos nyelv kialakulása területén: .Azelőtt szokatlan törekvést fogunk találni a kifejezés tisztaságára, nemességére és szehemére . . . Hogy e czélra az Academia példája és józan türelme . . . szinte ez időszakban megindult." Bár ,,e' már félszázados nyelvforrás . . . nem tisztult meg egészen . . Rámutattak, hogy néhány jelentős könyvön kívül „az Academiától kiadott Évkönyvekbe és Tudománytárba, az ohy korán megszűnt Orvosi Tárba, a' Tudományos Gyűjteménybe, Szemere Muzárionába 's a* Kritikai Lapokba van letéve, a kisebb-nagyobb terjedelmű töredék értekezésekből . . . a természettudományokhoz és leíráshoz Nyiry, Frivaldszky, Pólya, a' gyógytudományokhoz, Schuster, Bugát, Schedel, Eckstein . . ." Majd megemlítették „egy korszerűleg felkészült 's használható könyvtár" hiányát, ugyanis nem találták megfelelőnek az akkori Széchenyi és az Egyetemi Könyvtárat. Majd rámutattak az idegen nyelvekből lefordítandó tudományos könyvek kiadásának fontosságára. Egyben ismételten bejelentette a szerkesztő: „kirekeszti e Tudománytár köréből egyes munkáknak vitatkozó bírálatát", de viszont „ez által nem vala szándéka kirekeszteni abból bármely író hatásának általányos, tudományos és literatúratörténetének méltánylását is" és „szükség képpen ki keh jelenteni a' helynek mehyet . . . egyfelől honi elődeihez 's kortársaihoz másfelől a' tudomány jelen állásához 's a külföld hason nemű koszorúsaihoz képest elfoglal, 's éppen az utóbbi irányzat az mehyet a' külföldnek legújabb,' legjelesb, tudomány tartalmú folyóirati is követnek" Tehát körülbelül így nézett ki a Szerkesztőség elképzelése lapjuk alapelveiről. (T. 1836. 9. sz. 184—189. p.)