Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kiss György. A pszichológia alkalmazása a magyar gazdaságban a két világháború között

lyek feladata saját ifjú munkásaik kiválogatása volt. Ilyen volt pl. a közleke­dés területén a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság Pszichotechnikai labo­ratóriuma. A pszichotechnikai vizsgálatok kodifikálása sajnos nem jelentette az ilyen irányú tevékenység széles körű elterjedését. Bár maga a törvénybe iktatás arra utal, hogy a pszichológiának — vagy inkább az alkalmazott lélektannak, ese­tünkben a pszicfiotechnikának — jelentős befolyása volt a törvényhozásban és a kormányzati szerveknél, ez csak részben igaz. A pszichológia alkalmazásából következő előnyöket ismerték a törvényelőkészítők, hiszen, különösen a munka­erőgazdálkodás és a pályaválasztás összefüggéseit — miként erre az előzőekben már utaltunk — számos tanácskozáson és tanulmánykötetben tárgyalták az 1920­as években amelyeken minisztereik és más állami vezetők fejtették ki nézetei­ket és hallgatták meg a szakejth'berek, így a pszichológusok véleményét is. A pszichológia azonban csak közvetetten hatott már csak azért is, mert viszony­lag kevesen művelték e tudományt. Magyarországon a két világháború között nem volt pszichológusképzés. A pszichológusok egy része külföldön — legtöbben Németországban — szerzett diplomát, más részük viszont orvosi és tanári pá­lya mellett, vagy azt felváltva végezte a pszichológiai munkát. A rutin jellegű pszichotechnikai vizsgálatokat és azok értékelését általában tanítói és más, leg­inkább technikusi, de nem egyetemi alapképzettséggel rendelkező személyek végezték. A személyiség vizsgálatokat és azok értékelését, azonban mindig csak a megfelelő tapasztalatokkal és egyetemi diplomával rendelkező személyek vé­gezték, akik mint pszichológusok látták el ezt a feladatot. Az eddigi kutatások szerint (7) a pszichológia gyakorlati alkalmazása, az említett intézeteken kívül, 10—15 magyarországi nagyvállalatnál realizálódott pszichotechnikai laboratóri­umok segítségével. A laboratóriumok a felvételre jelentkező fiatalokat nem fo­lyamatosan — egész évben — vizsgálták, hanem leginkább a tanonciskolába történő felvételhez alkalmazkodva, az iskolai tanulmányok befejezése és az üzemi oktatás megkezdése közötti időben. Közben bekapcsolódtak a baleset­megelőzési, valamint az üzemi betanítási tevékenységbe is, amelyek közel áll­tak a pszichotechnikai munkához. A pszichotechnikai vizsgálatoknak az ország jelentősebb ipari üzemeire tör­ténő kiterjesztése a feltételek hiánya (elmaradott ipar, kevés pszichológus) mi­att nem történt meg, bár a törvényes keretek ezt lehetővé tették volna. Pszichotechnika és pedología További kérdés, hogy milyen elméleti célkitűzéssel, és módszertani fegy­vertárral dolgoztak ezek a pszichológiai, pszichotechnikai műhelyek. Az eddigi kutatások alapján megállapítható, hogy nemcsak a letisztult pszichotechnikai arsenal szerepelt módszertani repertoárjukban. A pszichológia magyarországi ipari alkalmazása gyakorlatának egyik sajá­tossága a szociálpolitikai indítás, a másik viszont az, hogy a pedología a gyer­mektanulmányozás elvei és módszerei szerint végezték a viszgálatokat. Hang­súlyozottan fontos volt a vizsgálati személy, a tanácsadást kérő, személyiségének viszgálata. Moede, Lipmann, Piorkovszki jól ismert pszichotechnikai elképzelései és eljárásai mellett nagy szerepet kaptak az orosz Rossolimo és a német Stern nézetei is.

Next

/
Thumbnails
Contents