Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

mázott e feltétel kikerülése érdekében. A tény tény marad, miszerint elpusztíthatatlan energiával már 1836-ban legalább 60 lengyel lett elhelyezve a műszaki és katonai iskolákban, ebbe a számba beleszámítandó maga Bem tábornok is, aki tudását az Ecole des Ponts et Chaussése-n tökéletesítette. A Politikai Egyesület közbenjárása folytán felvett diákok nemcsak hogy (általában) felmentést kaptak a tandíjfizetés alól, hanem még negyedévenként 75 frankos kormánysegélyt is kaptak tanulmányi hozzájárulás címén (24). 1835. március 15-től 1837. január 21-ig (a formális feloszlatásig) figyelve az eseményeket meg kell állapítani, hogy az egyesületnek köszönhetően (értsd Bemnek személyesen köszönhetően) Franciaország területén a felsőoktatásba 81 lengyel emigráns lett felvéve. Ha azt vesszük, hogy a francia műszaki iskolák rendszerint zárva maradtak a külföldiek számára, és így vetjük össze a lengyeleket azon 330 fős számmal, akik az egyéb — a külföldiek számára nem tiltott — intézményekben is tanultak, látható, hogy Bem szerepe a lengyel műszaki élet története szempontjából egészen rendkívüli (25). Nem kisebb szerepe volt, mint hogy Európa számára tudatosította, hogy él a lengyel nemzet, ráadásul jelen van egy igen tehetséges, létszámában is számottevő mérnöki réteg is. A Franciaországban tartózkodó lengyel emigráció létszámához viszonyítva a műszakiak aránytalanul nagy hányada azt eredményezte, hogy természetes módon megkezdődött a lengyel műszakiak expanziója a világ számos országába. Ezt az expanziót az egylet gondoskodásában nevelődött fiatalok kezdték el, akiknek jeles képviselőik olyanok voltak, mint pl. Karol Chobrzynski — a francia vasutak társtervezője, vagy Ignacy Domeyko — többek között a Santiagói Egyetem (Chile) rektora, Ludwik Golebiowski, a Lengyel Királyság vasútépítő főfelügyelőjének helyettese, Karol Krascinski — nagyszerű közgazdász, a Poznani Tudományok Barátai Egyesület tagja, Ernest Malinowski, a transzindiai vasút társtervezője, Rudolf Piwowarski, a kaliforniai Lengyel Egyesület alapítója, Andrzej Przewodowski, a brazíliai Bahia állam közúti építkezéseinek igazgatója, Jan Zielinski — a francia mezőgazdasági munkák főfelügyelője és Wiktor Zienkowicz, az olasz vasutak társépítője. Bem tábornok mégsem érte el a teljes eredményt; a műszaki tudományokban való képzés a fiatal lengyel emigrációnak ugyanis hamarosan megtalálta az emigráció befolyásos köreiben az ellenfeleit is. Igyekeztek minden módon diszkreditálni a tábornok erőfeszítéseit. A Lengyel Politechnikai Egyesület körül eluralkodott rossz hangulat azt okozta, hogy Bemnek egyre nagyobb nehézségeket okozott az alapszabálybeli tevékenység finanszírozásához támogatást szerezni (26). Ebben a helyzetben, hogy a társulat pénzügyi helyzetét tartani tudja, Bem nem is egyszer saját nevére vett fel kölcsönöket. Bem el akarta kerülni, hogy a személyét érő támadások az egyesületet is érjék, ezért 1836 márciusában összehívta annak közgyűlését, ahol is 5 tagú tanácsot és alelnöki funkciót szavaztak meg (27). Ezen és számos egyéb kezelés ellenére sem maradt esély az egyesületnek a fennmaradásra. Hivatalos feloszlatása 1837. január 21-én történt meg. Így befejeződött á\Lengyel Politechnikai Egyesület tevékenysége, de nem zárultak le Bem gondjai" ezzel kapcsolatban. Követték ugyanis azok az adósságok, amelyeket korábban egyesülete számára, de a saját nevén vett fel. Franciaországban élve, a francia kormány támogatásából Bemnek semmiféle lehetősége nem volt arra, hogy rá nehezedő adósságait rendezze. Eredmény: néhány hónapot ült is az adósok börtönében. Bem életében az 1837—1846. évek tekinthetők a legnehezebb időszaknak. Erre az időszakra így emlékszik