Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

a porosz határt Brodnicánál. Ezt a tényt általában a novemberi felkelés végének tekintik. A lengyeleket Kelet-Poroszország területén internálták; összesen 21 139 közkatona és tiszt lett internálva (8). Ebben a csoportban volt J. Bem tábornok is, aki az alá tartozó emberekkel Elblagban állomásozott. Bem azon kevés lengyel tisztek egyike volt, akik a bukás miatt nem vesztették el reményüket és nem estek a bénító depresszió csapdájába. Megfelelő alkudozások után a porosz szervekkel (akik minél gyorsabban meg akartak szabadulni a lengyel „vendégektől"), elutazott Franciaországba, hogy megszervezze a Poroszországban internált sereg átmentését Franciaországba. Párizsban 1832 januárja első napjaiban jelent meg. 1831 márciusa óta a városban Lengyel Legátus működik, a Nemzeti Kormány képviselete Franciaországban, amelyet Kniaziawicz tábornok vezet. Bem neki mutatta be a francia földön szervezendő lengyel reguláris fegyveres erők tervezetét. Ebben a pontban Bem javaslata egybevág az Adam Czartoryski herceg köré tömörült lengyel emigráció politikájával. Az emigránsok, fegyverben tartása, a katonás fegyelem fenntartása alapvetően antidotum lenne az emigráció bal szárnya által képviselt demokratikus és forradalmi eszmékkel szemben. Lengyel egységek kialakítása és idegen hatalom kezébe adása azt a célt szolgálná, hogy a Franciaországban jelen levő legnyugtalanabb, tetteket követelő és szétpolitizálódott emigráns fejeket lehűtsék, és ezzel együtt az emigráns tömegek készenlétben tartása, kondícióban tartása volt. Bem, akinek a katonás fegyelem eszméi nagyon is megfeleltek, teljes szívvel támogatta az emigráció Czartoryski-féle szárnyát, a „Hotel Lambert"-et, mely a herceg, a felkelő kormány volt elnöke párizsi palotájáról kapta nevét. A tábornok a Joachim Lelewel — aki a felkelő kormány tagjaként is demokratikus gondolatokat hirdetett — által irányított Lengyel Demokrata Társaságot az emigráció szétzilálójának tekintette. Bem nem igazodott el a nagypolitikában, mindenekelőtt katonaember volt, így élete credóját így mondotta el: „Az ellenféllel találkozni számomra mindig öröm, mert életemet drága hazámért áldozom fel és érte meghalni mindig édes lesz." (9) A tábornok ilyen kiállása persze azonnal az elismerés hangjával találkozott az emigráció jobbszárnya részéről. 1832 áprilisában Czartoryski és Niemcewicz közös levelet küldtek Józef Bemnek (10), amelyben többek között ez állott: „Szent idők a Bem Tábornok által folytatott háború alatt és ezek az idők nem kevéssé szentek, amikor az ö szolgálatait tekintjük a Haza számára e szomorú percekben. Megtartani a férfiúi lovagiasság lelkületében a rendet, a kitartást, óvni a gyilkos suttogástól, a lengyel nevet szégyenítő viszálykodástól, egyszóval olyan méltósággal és példamutató tartással viselni a szerencsétlenséget, nos ez a legfontosabb szolgálat, amellyel a Lengyel a Haza iránt viseltethet. Ne állj le Tábornokunk ezen az úton, ne tarts a nehézségektől. Nem tudunk önmagunkon segíteni, ha a Tábornokot nem öleljük át hálával és örömmel, ha ilyen erényekkel és a lengyel ügy számára ily harcos földivel nem törődünk." Mint a fentiekből látható, Bem ebben az időben a „Hotel Lambert" (11) befolyása alatt állt. A Czartoryski által kreált és irányított politika, amelynek többek között Bem tábornok is végrehajtója volt, megkapta a francia vezetés elismerését is 1832 tavaszán. Az 1832. május 9-i konferencián Sebastiani miniszternek így kellett volna Bemhez szólnia (12): „Csináljanak, amit jónak tartanak, mi az eszközöket biztosítjuk." Ugyanakkor ugyanez a Sebastiani volt a francia-