Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

országi bárminemű lengyel tevékenység legfőbb ellenfele. Ebben a helyzetben Bem közeli kapcsolatai Czartoryskivel és Sebanstianivel végső soron komoly súrlódásokat eredményeztek a franciaországi lengyel emigráció haladó táborával és ugyanakkor a francia demokraták némely képviselőivel. Ebben az időben Bem Lelewel ellen lépett fel, akivel viszont szoros baráti kapcsolatai voltak Lafayettnek. Következmény: felfüggesztődött a Lafayett által irányított Francia—Lengyel Komité által az emigrációnak biztosított jelentékeny anyagi segély. Annak ellenére, hogy Bem tevékenysége szempontjából a Sebastianival folytatott beszélgetésnek optimista kicsengése volt, nem szabad arról megfeledkezni, hogy néhány nappal korábban (1832. április 21-én) a francia belügyminisztériumban megszületett az a híres-hírhedt döntés, amely megtiltott mindenfajta politikai cselekvést a franciaországi lengyel emigránsoknak. A döntés nyilvánosságra kerülése után a lengyelek Franciaországban gyakorlatilag „non grata" lettek. Ebben a helyzetben a lengyelek jó része Svájcba települt át, ahol megalakult a Svájci Lengyel Száműzöttek Társasága; mások felfüggesztették a politikai tevékenységet, jobb idők kivárására tettek fel mindent, megint mások pedig idegen seregekbe jelentkeztek zsoldosnak. 1832 szeptemberében Bem ezt írta Kniaziewicznek (13): „Döntöttem, oda megyek, ahol az ágyúk dörgése elnyomja azokat a fájdalmakat, melyeket elviselnem kellett és kell." Bem mégis Párizsban maradt, legalábbis 1832 novemberéig, ugyanis akkor datálódott egyik levele Kniaziewiczhez (14), amelyben egy francia városban lengyel katonai iskola megalapítására tesz javaslatot. Párizsból Bem Belgiumba távozott, ahol a lengyel légió felállításán fáradozott. A belga vezetők azonban nagyon is kevés kedvet mutattak az ötlet iránt, hogy belga területen idegen katonai egységek jöjjenek létre. Az ügy ilyen fordulatát követően Bem Londonba távozott, ahol 1834 áprilisáig tartózkodott. Londonból Bem Portugáliába vette útját, ahonnan Franciaországba tért vissza 1833 derekán. Portugáliában Bem elkezdte az ország területén a lengyel fegyveres erők létrehozásának előkészületeit, ami úgy vált lehetővé, hogy a tábornok az év közepén erre vonatkozó konvenciót írt alá a portugál vezetőkkel. Az önkéntesek verbuválása céljából Bem 1833 nyarán beutazta Franciaországot, meglátogatva mindazon helyeket, ahol lengyelek nagyobb közösségekben települtek le. A legnagyobb ilyen városok: Avignion, Besancon, Salins, Bources és Chatearoux. Az 1933. év a németországi és az olaszországi forradalmi hangulatok terjedésének éve, és ugyanebben az évben vallott kudarcot Zaliwski ezredes lengyelországi vállalkozása. A Lelewel által Galíciába küldött ezredes csak kevés hívet tudott maga mellé állítani, mikor betörtek Orosz-Lengyelországba, csapatait az oroszok azonnal felmorzsolták. Az ilyen körülmények közepette folytatott agitáció a táborokban, a dolgok természetéből adódóan ezek az emberek fogékonyabbak a demokrata agitáció iránt, tehát nem hozott fényes eredményeket a tábornok számára. Egy esetben nem is hiányzott sok ahhoz, hogy a tábornok tragikus véget érjen, ugyanis egy Pasierbski nevű hadnagy közvetlen közelről rálőtt. Ez az esemény szinte forgatókönyvszerű pontossággal még egyszer megismétlődött, amikor 1848 őszén a Bécsből Magyarországra menekült Bem ellen a magyarországi lengyelek demokratikus frakciójához tartozó fiatal kísérelt meg merényletet. A tábornok mindkét alkalommal könnyebb sérülésekkel meg-