Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

országi bárminemű lengyel tevékenység legfőbb ellenfele. Ebben a helyzetben Bem közeli kapcsolatai Czartoryskivel és Sebanstianivel végső soron komoly súrlódásokat eredményeztek a franciaországi lengyel emigráció haladó táborával és ugyanakkor a francia demokraták némely képviselőivel. Ebben az időben Bem Lelewel ellen lépett fel, akivel viszont szoros baráti kapcsolatai voltak Lafayettnek. Következmény: felfüggesztődött a Lafayett által irányított Fran­cia—Lengyel Komité által az emigrációnak biztosított jelentékeny anyagi segély. Annak ellenére, hogy Bem tevékenysége szempontjából a Sebastianival folytatott beszélgetésnek optimista kicsengése volt, nem szabad arról megfeled­kezni, hogy néhány nappal korábban (1832. április 21-én) a francia belügymi­nisztériumban megszületett az a híres-hírhedt döntés, amely megtiltott minden­fajta politikai cselekvést a franciaországi lengyel emigránsoknak. A döntés nyil­vánosságra kerülése után a lengyelek Franciaországban gyakorlatilag „non grata" lettek. Ebben a helyzetben a lengyelek jó része Svájcba települt át, ahol megala­kult a Svájci Lengyel Száműzöttek Társasága; mások felfüggesztették a politikai tevékenységet, jobb idők kivárására tettek fel mindent, megint mások pedig idegen seregekbe jelentkeztek zsoldosnak. 1832 szeptemberében Bem ezt írta Kniaziewicznek (13): „Döntöttem, oda megyek, ahol az ágyúk dörgése elnyomja azokat a fájdalmakat, melyeket elvi­selnem kellett és kell." Bem mégis Párizsban maradt, legalábbis 1832 novembe­réig, ugyanis akkor datálódott egyik levele Kniaziewiczhez (14), amelyben egy francia városban lengyel katonai iskola megalapítására tesz javaslatot. Párizsból Bem Belgiumba távozott, ahol a lengyel légió felállításán fára­dozott. A belga vezetők azonban nagyon is kevés kedvet mutattak az ötlet iránt, hogy belga területen idegen katonai egységek jöjjenek létre. Az ügy ilyen for­dulatát követően Bem Londonba távozott, ahol 1834 áprilisáig tartózkodott. Londonból Bem Portugáliába vette útját, ahonnan Franciaországba tért vissza 1833 derekán. Portugáliában Bem elkezdte az ország területén a lengyel fegyveres erők létrehozásának előkészületeit, ami úgy vált lehetővé, hogy a tábornok az év közepén erre vonatkozó konvenciót írt alá a portugál vezetőkkel. Az önkéntesek verbuválása céljából Bem 1833 nyarán beutazta Franciaor­szágot, meglátogatva mindazon helyeket, ahol lengyelek nagyobb közösségek­ben települtek le. A legnagyobb ilyen városok: Avignion, Besancon, Salins, Bources és Chatearoux. Az 1933. év a németországi és az olaszországi forradalmi hangulatok terje­désének éve, és ugyanebben az évben vallott kudarcot Zaliwski ezredes lengyel­országi vállalkozása. A Lelewel által Galíciába küldött ezredes csak kevés hívet tudott maga mellé állítani, mikor betörtek Orosz-Lengyelországba, csapatait az oroszok azonnal felmorzsolták. Az ilyen körülmények közepette folytatott agitáció a táborokban, a dolgok természetéből adódóan ezek az emberek fogé­konyabbak a demokrata agitáció iránt, tehát nem hozott fényes eredményeket a tábornok számára. Egy esetben nem is hiányzott sok ahhoz, hogy a tábornok tragikus véget érjen, ugyanis egy Pasierbski nevű hadnagy közvetlen közelről rálőtt. Ez az esemény szinte forgatókönyvszerű pontossággal még egyszer meg­ismétlődött, amikor 1848 őszén a Bécsből Magyarországra menekült Bem ellen a magyarországi lengyelek demokratikus frakciójához tartozó fiatal kísérelt meg merényletet. A tábornok mindkét alkalommal könnyebb sérülésekkel meg-

Next

/
Thumbnails
Contents