Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KRÓNIKA - Kozma Gyula: „Alkotó magyarok a technikai haladásért” című kiállítás

szaki haladás fontosságát belátó nemzetek fölépítették s fölépítik műszaki múzeumukat. (Most szép új példát hozott erre a thaiföldi múzeumigazgató.) (Reform) korunkban a magyar műszaki múzeológia helyzetének és szűkebben a magyar tudomány és technika múzeuma ügyének aktualitásához többet hozzáfűzni talán nem is lehet. Legfeljebb eltűnődhetünk egy kérdésen, amellyel hazai műszaki múzeológiánk mindig kénytelen szembenézni. Meg tudja-e mutatni egy kiállítás, hogy az általa bemutatott alkotók, kvalitásaik és eredményességük — legalább is — egyenértékűek a még mindig nagyobb presztízsű, humán tekintélyekkel? Mert ismertségük, megbecsülésük érzékelhetően alacsonyabb, mint a humán szféra nagyjaié! Alkotásaik efemer voltát inkább érzékelik, mint a bennük tárgyiasult zseniális gondolatokat. Tűnődés és várakozás mögött egy tény tehát a valóság: (az élettelen) temészettudományok és a technika ismereteit még mindig nem tartja a köztudat az ún. általános műveltség alkotóelemeinek. Jogász hagyományú nemzetünknél még mindig erősen tartja magát civilizáció és kultúra elkülönülése. Karakteresen körvonalazta Szabadváry Ferenc főigazgató — egyben a kiállítás főrendezője — a kiállítás vezérgondolatát. Minimális köztörténetbe ágyazva, alkotó személyek köré csoportosítva mutassa be hatásukat a magyar tudományos-műszaki fejlődésre. Tudomány és technika közül az előbbit súlyozza, problémákat ne jelezzen és kerüljön minden túlmagyarázást. Rendező elve a kronológia legyen. Az élettelen természet- és a műszaki tudományok körében tartott terjedelmének szabjon határt az, hogy élő alkotókat ne szerepeltessen. Nyújtson bőséges információt a konferencia szakmai résztvevőinek, ugyanakkor szolgálja a közművelődést, így szóljon az érettségizett, művelt „átlag" látogatóhoz is. Forgatókönyve a teljes és széles múzeumi hálózat gyűjteményére építsen, tárgyaik kölcsönzéseivel a szakmúzeumok is járuljanak hozzá sikeréhez.