Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KRÓNIKA - Gajdos Gusztáv: „Emlékek a magyar földmérés történetéből” című állandó kiállítás

nos szolgálatokat tehet e szakma művelőinek, e szakma iránt érdeklődőknek, s amit nagyon remélünk, e szakma jövendő művelőinek, az egyetemi hallgatóknak és még a középiskolás diákoknak is. Itt szeretném megemlíteni, hogy a közhiedelem úgy véli, hogy a múzeum régi tárgyak megőrzésének helye. Ám lévén a jelen a jövő múltja, célszerűbb a jelen tárgyait is időben gyűjteni, márcsak azért is, mert egyszerűbb ma megtalálni azokat, mint esetleg 100 év múlva kutatni utánuk. Ezt azért mondom, mert geodéziai gyűjteményünk tárgyainak zöme a II. világháború előtti korokból való, a középkorig visszamenően. Azóta, mint minden technikai területen, itt is nagy fejlődés volt. Szeretnénk modern tárgyakkal is gazdagítani gyűjteményünket és kérjük az itt jelenlévőket, hogyha intézményükben egy korszerűbb tárgy feleslegessé válik, ne selejtezzék ki, inkább adják át nekünk. Mi megőrizzük arra az időre, amikor már nem lesz modern. A geodézia elsősorban szabad ég alatt művelt mesterség. Műszereit lehet múzeumba vinni, de a műszerek sok „terméke", határkövek, térképészeti csomópontok jelzése, útjelzések és hasonlók, kint maradnak a szabadban, idővel ezek is elvesztik aktualitásukat és szintén ki vannak téve a pusztulásnak. Ezért üdvözlöm különösen a házigazda intézménynek azon fáradozását, hogy ezeket az emlékeket is felkutatták, összegyűjtötték és itt az épület előtt egy kis szabadtéri geodéziai parkot létesítettek. A kiállítás rendezéséért és kivitelezéséért köszönetet mondok Karlovits Károlynak, Raum Frigyesnek, Marton Árpádnak, Kosaras Józsefnek és Walch Ottónak. — Kérem tekintsék meg kiállításunkat!