Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KRÓNIKA - Gajdos Gusztáv: „Emlékek a magyar földmérés történetéből” című állandó kiállítás

és technikai segítséget nyújtottak e kiállítás megrendezéséhez, mivel ezen intézmények tudatában vannak, hogy szakmájuk történetének tárgyi megőrzése az ország kulturális örökségéhez tartozik, s ennek bemutatása a szakmai művelődést szolgálja. A geodézia, a földmérés a mérnöki tudományok egyik legrégibb ága. A mai Műegyetem az 1782-ben alapított Institutum GeornetricumHydrotechnicumból nőtt ki, amelyik elsősorban földmérő szakembereket képzett több mint fél évszázadon keresztül. A mérnöki kar, amelyet nagyon szerencsétlenül' építőmérnöki karnak neveztek át, protokollárisán éppen ezért a legelső kar a Műegyetemen. (Igaz, hogy e szakma nevével állandóan probléma volt.) Bármelyik mérnöki karon doktorált egy jelölt, az avatáskor először az építőmérnöki, a rangidős dékánnal fog kezet. De már az Institutum megalapítása előtt jelentős alkotásokat hoztak létre geodéta szakemberek. Látjuk e kiállításon a korabeli műszereket, melyek segítségével már igényes térképeket készítettek hazánkról. Csak csodálhatjuk azt az alaposságot, mellyel már dolgozni tudtak az itt arcképeken is bemutatott elődök. Nemzedékről-nemzedékre öröklődött a szakma ismerete, és mivel a szakmai múlt tisztelete mindig jellemezte a geodéta társadalmat, ennek köszönhető, hogy geodéziai műszer és eszköz sokkal bővebben maradt meg a múltból, mint más szakmák műszerei. Így módunkban volt múzeumunkban egy igen gazdag geodéziai gyűjteményt összehozni. Közel ezer geodéziai jellegű tárgyat őrzünk raktárainkban. Azokból válogattuk ki a legjellemzőbbeket, legérdekesebbeket, melyeket ezen kiállításunkon bemutatunk. Nagyon örülünk, hogy ez számunkra itt lehetővé vált, s e kiállítás hasz-