Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KRÓNIKA - Gajdos Gusztáv: „Emlékek a magyar földmérés történetéből” című állandó kiállítás

Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink! Az utóbbi megszólítás ugyan részemről jogtalan, mert hiszen magam is, s az itt lévő egész kiállítás is vendég ebben a házban. Talán hallottak már az Országos Műszaki Múzeum viszontagságos történetéről, amelyik legelőször 1808ban alakult meg, azután elenyészett; majd 1882-ben nyitotta meg kapuit, s azután elenyészett; 1936-ban ideiglenes helyiségben újra megnyílt, s hogy méltó helyisége legyen, 1941-ben átkerült Kassára, ahol megfelelő épület találtatott, ott is maradt; végül 1973-ban újra megalakult szebb reményekkel és még jobb gazdasági helyzetben, de azután megintcsak egy raktárig jutott és máig sincs kiállítási épülete. Mindazonáltal remélem, hogy nem kerül sor egy ötödik alapítására majd a jövő évezredben, s egy kiállítás megnyitásra, ahol az akkori igazgató megjegyezné, hogy a negyedik is elenyészett, hanem eljön az idő, amikor a negyediknek is saját háza lesz kiállítások rendezésére. Ámbár kiállításokat most is tudunk rendezni, hiszen gyűjteményünk nagyon gazdag: közel 15 ezer tárgyból áll, tonnás súlyúaktól dkg-os, sőt grammnál kisebb súlyúakig. E gyűjteményünk szépen is gyarapodik. Ám a tárgyak többsége a közönség számára láthatalan. Így a múzeum egyik legfontosabb feladatát, a közművelődést, a tudományos ismeretterjesztést nem tudja teljesíteni. Ezért nagyon hálás vagyok, ha valakik átérzik e feladat fontosságát és segítségünkre sietnek, mint jelen esetben a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, a Kartográfiai Vállalat, a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat és a Földmérési és Távérzékelési Intézet, és intézményükben helyet biztosítottak