Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

Ugyan mivel indokolták ezt? Tény, hogy az aranyszemcsék döntő többsége a felső két-három posztócsíkon „ül be" a bolyhok közé, a negyedik és az ötödik csíkon már csak elvétve van aTany, a hatodikon pedig csak akkor, ha a pad túlságosan meredekre lett állítva, vagy az aranyász nagyon „vadul" önti a vizet a saroglyára. A két-három posztócsíkot használó aranyászok igen nagy gyakorlattal rendelkeztek, tehát biztosak' voltak a dolgukban. Az igazi ok mégis az, hogy ilyenkor nem volt elegendő posztójuk a pad teljes beborítására! A pad teljes beborítása nem felesleges fényűzés, hiszen a pad beállításának helyességét, megfelelő lejtési szögét éppen az igazolja, hogy az utolsó posztócsíkon, a lábposztón már egyetlen aranyszemcsét sem találunk! ... Ha a régi aranyászok is csupán padjuk felületének felső felét borították volna be posztóval, akkor nem másfél méteres, hanem hetvenöt centis, legfeljebb egyméteres mosópad vált volna általánossá! Negyven éve foglalkozom aranymosással és ráadásul sok aranyászt láttam, figyeltem meg munka közben, de ezek mindegyike beborította posztóval a mosópadja lapjának teljes felületét, a saroglya alatti rész kivételével, ahová a nylon kéül. S így csinálom én magam is, így a dunai aranyászok. A mosópadhoz tartozik a saroglya! Most fogom a saroglyának, saraglának vagy egyszerűen csak sráglának nevezett rostát és ezt a nylonanyag fölé, a pad fejének lécperemére helyezem. A saragla — egyik oldalán nyitott — kerete deszka, az alja erős, sűrű drótháló, mely csak a homokot és az egészen apró kavicsot ereszti át, fogantyúja egy darab seprőnyél. A saragla nyitott vége a víz felőli oldalra kerül, ugyanis arra szórjuk le a már átmosott, meddő kavicsot belőle. Hogy a rálapátolt — két48 cm homlokdeszka 14. A saroglya alja