Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

három lapátnyi — kavicsos anyagból a kavics végig ne gurulhasson a mosópad lejtős posztóborításán, a saraglának a posztóborítás felé fordított oldalán magasabb a kerete, mint a másik két oldalon (egyik oldala nyitott, amint az imént említettem!). Ezen az oldalon 15—20 centiméter magas „homlokdeszkája" van, míg a másik két oldalon a kerétdeszkák magassága csak 10—15 centiméter. Ha ugyanis a telítődő posztón nagyobb kavicsok gördülnek végig, — aranyász mesterszóval — „kikopogják" a posztó bolyhai közül az oda már „befészkelődött", „beült" aranyszemcséket is. Ilyenkor a következő adag víz — a meddővel, az értéktelen anyaggal együtt — lesodorhatná a posztócsíkról az ilyen „kikopogtatott" aranyszemcséket is. A pad utolsó ellenőrzése Miután a saroglyát már a helyére ( a mosópad fejére) tettem, a köpőcével a még üres dróthálón keresztül a posztóborítást végigöntöm vízzel. Megfigyelem,hogy a posztócsíkokon végigömlő víz egyenletesen mossa-e az egész posztócsíkok borította felületet. Tehát azt, hogy jól állítottam-e be a padot. Ha nem, akkor még a lábak állításával igazítok rajta. Mielőtt elkezdeném az aranymosást A tulajdonképpeni aranymosás az aranyfövenynek a saroglyára lapátolásából, a saroglyából a meddő kavics leszórásából és főként vízmeregetésből áll. Az elsőnél a lapátot kell nagyon sokszor nehéz terhével felemelnem, a harmadiknál pedig a köpőcét. Az egyiket és a másikat is több ezerszer. Ehhez az emelgetéshez hamar hozászokik az ember, ha ügyesen gazdálkodik az erejével. Ezért készíti az aranyász a felkupacolt aranyföldet egészen a padja mellé. Tehát járkálnia nem kell! Ráadásul a fövenynek a saraglába lapátolása igazán nem nagy tudomány. Egyszerre csak annyit tesz a saraglába, amennyit könnyen „átüt" a köpőcéből ráöntött víz. Amikor a Duna vize meleg (vagy nem hideg már), az aranyász mezítláb meregeti a vizet a saraglára. Ha a víz még hideg, akkor gumicsizmát húz. Ez utóbbi azonban eléggé egészségtelen lábbeli, s ezért inkább bakancsot viselünk aranymosás közben. Hogy ezt át ne áztassák a partra csapódó hullámok, lábunk alá egy vastagabb deszkából készített kis tákolmányt teszünk. Ha arccal a Duna felé fordulok, tőlem balra van a mosópadom feje a saraglával, jobbra egy magasabb ágasfa van a fövenybe szúrva. Ha a köpőcével abbahagyom a munkát, nyelével ennek támasztom neki, s ha ismét (naponta nagyon sokszor) szükségem lesz rá, nem kell lehajolnom érte. A gyakorlott aranyászt a kezdőtől leginkább az különbözteti meg, hogy míg az első szinte egyetlen felesleges mozdulatot sem csinál, derekát nem hajlítja sem lapátolás, sem vízmeregetés közben, a kezdő aranyász egy-két óra alatt belefárad a hajladozásba. A köpőce helyes használata Mivel ezzel dolgozunk legtöbbet, végezzük el az aranymosás oroszlánrészét, nagyon kell ügyelnünk két dologra. Arra, hogy a lehető legkönnyebb le-