Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

levegővel működő mozgásmásoló vitte át — nagy léptékben — a gép két igen hosszú lábára. A gépet megépítenie valószínűleg nem sikerült. Az emberi gondolkodás modellezésének vágya vezette az egyik legbonyolultabb játékot játszó berendezés, a sakkozógép megalkotásához. Barátait és munkatársait kérdezgettem, hogy a sakkozógép, illetve a kétlépéses sakkfeladványokat megoldó gép, amelynek tervrajzait és leírásokat nem csak a könyvében, de a Műegyetemi Közleményekben is leírta (1949. szept. Budapest), elkészült-e egyáltalán vagy a terv — végül terv maradt. Azt mondták, hogy Nemes Tihamér valószínűleg nem tudta a gépet megépíteni, mert a tervezés nem jutott el abba az állapotba, hogy a gép kivitelezésére gondolni lehetett volna. Az is kiderült, hogy ebben az időben a sakkozógép problémájával sokat fog5. ^Sakkozógép szerkezeti vázlata lalkozott, hiszen egy sor írást is megjelentetett különböző lapokban, nevezetesen 1949. februárjában a Magyar Sakkvilágban: Sakk automaták, ugyancsak 1949. februárjában a Rádió-Technikában: Sakkozógép, 1949. novemberében a Chess-ben: Will Chess be played by Mashine és 1950. áprilisában a The Fairly Chess Review-ben: An electronic problem solve. Nemes Tihamért elsősorban a feladat megoldása — ma úgy mondanánk a szoftver — izgatta, ajánlotta is, hogy módszerét elektronikus számítógépen is alkalmazzák. Az általa kidolgozott gépben egy hatódsugárcső tárolta volna az adatokat, a bábok szimbólumait pontokból kódolt formában ugyancsak katódsugárcsövön kívánta megjeleníteni.