Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

Azt hiszem, hogy meglehetősen jól emlékszem azokra a beszélgetésekre, amelyeket például a gép és az ember sakkjátékával kapcsolatban folytattunk. Ha pontosak az emlékeim, akkor tőle hallottam először anekdotikusan, de mégis komolyan megfogalmazva, hogy minden olyan rendszert, amelynek szabályait pontosan le lehet írni, azokat előbb vagy utóbb gépesíteni is lehet. Ily módon a sakkjátékot gépek is játszhatják, mondta. Hitt abban, hogy lesznek olyan gépek, amelyek sikeresen állják majd a versenyt az emberekkel, sőt egy sor előnyös tulajdonságuk miatt (nem fáradnak, külső pszichés tényezők nem befolyásolják működésüket, keveset vagy egyáltalán nem hibáznak, stb.) eredményesebbek is lehetnek, mint az emberek. Azt írja erről: „Az egyes rutinokat előre is elkészítheti a gép, mint ahogyan azt a sakkmesterek előre kikísérletezik. Itt láthatjuk, hogy az emberen csupán csak a „gondolkozás" sebességénél túltevő gép már mennyire fölénybe kerülhet, a rutin játék közben is kikísérletezheti és végleges rögzített alakra hozhatja, megdöbbentően rövid idő alatt!" A mai modern elektronikus számítógépek fejlődése, a sakkozógépek széles körű elterjedése, az egyre magasabb szinten játszó sakkprogramok Nemes Tihamér sejtéseit igazolják, magam is ezt vallom. Befejésül Bognár Géza akadémikus, Nemes Tihamér jó barátjának sorait idézem a „Kibernetikai gépek" c. könyv előszavából: „A zseni szerénytelenségével, rendkívül magas igényével veti fel az emberiség legnagyobb kérdését, azt, hogy mi az ember. Erre a kérdésre rendkívül széles műszaki és természettudományi ismeretével, olyannal amilyennel csak kevesen rendelkeznek, kísérli meg a válaszadást. Az emberi cselekvés és gondolkodás megismerését mérnöki módszerekkel, szerkezeti elemekkel, áramkörökkel közelíti meg. Élete nagy célkitűzése — tudományos munkája során — egyre határozottabban formálódik. A hanganalízisre vonatkozó tanulmányai a beszédíró gépnek képezik részfeladatát. A beszédírógép szükségszerű logikai funkciói irányították tevékenységét a gépesített agy problémáira. A színes televízióra vonatkozó szabadalmai főleg az emberi látás mechanizmusának mélyebb megismerése szempontjából voltak érdekesek számára. A lépkedő gépre vonatkozó szabadalma ez emberi idegrendszer automatizálásának mélyreható tanulmányozásából született. Eezek a nagyjelentőségű felismerések és megoldások a harmincas évekre esnek, egy olyan időszakra, amikor még nem volt ismeretes a kibernetika fogalomköre. Nem voltak ismeretesek azok a módszerek és eszközök, .amelyekre a kibernetika tudománya épül. Ebben az időszakban, amikor a tudomány még nem ismerte azt a szót, hogy kibernetika, korát megelőzve kutatja az emberi szervezet és a gépi szerkezet közti közös vonásokat és ezzel lerakja az alapját a kibernetika tudományának. A könyv bár rengeteg anyagot ölel fel a kibernetikai gépek területéről, mégsem kompiláció. A kibernetikai tudomány eredményeinek ismertetése csak eszköz alapvető központi gondolatainak kifejtéséhez. Tudományos munkáját mély huínanizmus hatja át. Gondolkodó gépe nem a pusztításnak eszköze. Az ő gépe fáradságos munkától kíméli meg az emberiséget. Az ő gépe játszik és nevet. (...) A vele való találkozás barátai, munkatársai számára mindig rendkívüli