Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - H. M.: Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez „Épült itt helyben, Tordán”

gyengén álltak (az első hengermű csak 1846-ban fog felépülni Resicán). A í6 vastermelőhelyek (Vajdahunyad, Bánság) messze estek Tordától. 'Az előkészületek 1798-ban kezdődtek: Kövecsi János — „a város négy lovával menvén fanézés végett" — több helyen megfordul: a Kása-pataki, a szentmihályfalvi és a gróf Wass Sámuel erdeitől kezdve még Lupsára is eljutott. Ebben az évben már megrendeli a kőfaragást is (24). A lupsai fákkal nem volt szerencséje, amint az egy 1801. október 21-.Í levélből kiderül: „akartam az urat szives tiszteletem mellett tudósítani az iránt, hogy amely fákat Lupsán vágatott az Űr a Thordai Hídhoz, azokból a nagy víz sokat elvitt" (25). Ezek alapján az is lehetséges, hogy a címünkben idézett „épült itt helyben, Tordán" arra vonatkozik, hogy a híd nem a havasokban, hanem helyben kitermelt fából készült. Kövecsi eredeti elgondolása, a közbenső pillér nélküli híd építésének terve először 1801-ben bukkan fel. Ekkor már több tétel szerepel „az Aranyos Vizein építtendő nagy Híd építtő írásai" között (favásárlás, fuvarozás, kőkitermelés), tehát már közvetlenül az építkezés előtt állhatott, amikor kéréssel fordul gróf Bethlen Józsefhez: „ ... Midőn teljes igyekezettel azon törekednénk, hogy városunk mellett lefolyó Aranyos vizére egy állandó, és mind országunknak hírére, mind pedig a publikumnak hasznára szolgálható új Híd ... mentül hamarább felállíttanánk ... egy olyan akadály jön mostan már közbe, melyben Excellenciádnak hozzájárulása nélkül magunk segíteni erőtlenek lévén ... Már a híd fő lábának fundamentumául szolgáló némely erőss cövekeknek vereteséhez kezdenénk vala, melyeken építendő kő lábakra a már kifaragva készen levő fa alkotmányt" rögzítették volna, amikor „oly kemény földet" érnek, hogy a cövekek beverése lehetetlenné válik, és így „merő vas vagy réz kos nélkül minden igyekezetünk hasztalan lenne". Ezért kölcsön kéri a gyulafehérvári hídhoz használt kosok egyikét. E hosszú bevezetés után következik a számunkra legfontosabb részlet: „ ... és mindhogy a cövekek verése nem valamely nagy mélységben vagy folyó vízben, hanem a víz partján ásandó fundamentumban folytatódik", a kosoknak nem lehet károsodása (26). A kost valószínűleg megkapta, s az építkezés menete több éven át követhető a számadásokban. 1804-ben még a katonaság is kisegítette három katonával (27), 1812-ben már cserepekre is szüksége van a híd befedéséhez, végül 1815-ben a kályhást is kifizeti és elkészül a híd (28). Faragott kőpilléreken nyugvó egyetlen ívvel hidalta át az Aranyost, s merevítő rácsozása is volt. Még a szegecselése is fából készült. Teljes hosszában be volt borítva, oldalán zsindellyel, tetején cseréppel. Mindkét hídfő komoly kőépítményben végződött, egyik felén a hídőr lakása állott, a másik felén egy portálé, ahol pogácsát és pálinkát árultak. összehasonlítva a nagyobb méretű fogarasi vagy a fenyőfalvi híd négyévnyi építési idejével, a tordai híd 17 évig tartó építése indokolatlanul hoszszúnak tűnik. Ennek oka talán az anyagiak hiánya lehetett. A híd zavartalanul használatban volt az 1870-es évekig, amikor szükségessé vált megerősítése. Ekkor egy közbeeső pillérrel is alátámasztották (a javítás költségei 10.000 forintot tettek ki, ami akkor jelentős összeg volt), majd 1910 körül újabb két alátámasztással erősítették meg. Így használták a hidat lezárásáig, 1909-ig. Sajnos, sem a javításokról, sem a bontásról nem maradt fenn írásos dokumentum. Végül 1912—13-ban bontották le teljesen. A bontási