Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

A, kor szokása szerint a képviselők minden alkalmat megragadtak ahhoz, hogy politikai nézeteiknek — pártállásuknak megfelelően — hangot adjanak és a szemben állókat támadják. A javaslat előadója 1925. október 20-án az a Dréhr Imre államtitkár volt, aki később panamáiról vált hírhedtté (20). Sem az ő előadói beszédének, sem a felszólalásoknak a terjedelme nem teszi lehetővé még csak kivonatos közlésüket sem. Így csak néhány, a témához szorosabban kapcsolódó adatra vagy érdekességre utalhatunk. Megtudjuk, hogy a 245 ezer dollár akkor 1 225 000 aranykoronának, 17 milliárd papírkoronának felelt meg. Az Alapítvány 5 évre a dologi kiadások 80%ának fedezetét vállalta, sőt még további 5000 dollárt folyósít egy ún. Egészségügyi Reformiroda céljaira. Vass miniszter részletesen ismertette az Alapítvány szervezeti felépítését és munkáját és Gunn neve mellett Russel és Mitchell nevét is — köszönőleg — megemlítette. Mitchell később Budapesten dolgozott, itt nősült és itt is halt meg. A miniszter után, mint második felszólaló dr. Alföldy Béla (21) orvosi szakértelmével értékelte Amerika nagylelkűségét és szembeállította azt Clemenceau „vérszomjasságával". Szólt — részben saját tapasztalatai alapján is — népegészségügyünk hiányosságairól. Esztergályos János a kormányt támadta. A törvényjavaslat indokolásából kiragadott részleteket idézett, és azt szembesítette a nagyon is eltérő valósággal. A javaslatot természetesen elfogadta. Dr. Barla-Szabó József — ugyancsak orvos — az Egyesült Államok egészségügyi statisztikájának egyes adatsorait idézte. A paraméterek állandó és gyors javulást mutattak azóta, hogy az Alapítvány ott hasonló intézményt hívott életre. Hangsúlyozta az egészségügyi felvilágosítás fontosságát; ezt a feladatot a létesítendő Reformirodától várta el. Saly Endre a munkások és a szegények egészsége érdekében emelt szót, és azt nehezményezte, hogy a kormány csak elfogadja az Alapítvány pénzét, de önmaga semmit sem áldoz hasonló célra. Másnap, október 21-én Rothenstein Mór kezdte a hozzászólásokat. Az előtte szólóval azonosan azt kifogásolta, hogy mi miért nem áldozunk ilyen fontos célokra. Nehezményezte a régi (kis és elégtelen) intézmény beolvasztását, hiszen valamit az is produkálhatna továbbra is. Az egészségügyi statisztikáról szólva kifejtette, hogy azt nem a Reformiroda kezében látná célszerű helyen, hanem az OKI egy külön osztályaként. Málasíts Géza ugyancsak elfogadta a törvényjavaslatot, de azt hangsúlyozta: az Alapítvány kizsákmányolásból származik; így csak a töredékét adja vissza annak, amit a dolgozók verejtékéből profitált. Ezután az építési pályázatot vette célba, panamára célzott. Azt is kifogásolta, hogy — mint az a hazai intézményeknél általános szokás — jogász nem alkalmas az igazgatói tisztség betöltésére. Hegymegi-Kiss Pál az egészségügy szervezetét, irányítását bírálta, Györki Imre a költségvetés egészségügyi előirányzatainak elégtelenségét kifogásolta, Rupert Rezső pedig a „királyi" szót kifogásolta az elnevezésben. Javasolta: a nemzet hálájaként viselje Rockefeller nevét az új intézmény. Éles és ismételt figyelmeztetésre sem szűnő támadásai miatt az elnök megvonta tőle a szót. A kormányt támadta Kiss Menyhért és Pikler Emil képviselő is. Utóbbi kifejtette: örül, hogy végre módjában áll elfogadni egy törvényjavaslatot, amit