Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha lajos: A mágneses deklináció korai adatai a Kárpát-medencében

kompaszt alkalmaztak (Steiner 1923, Balmer 1956, Zinner 1967). Valószínűleg Georg Peuerbach figyelte meg elsők között, 1450 körül, hogy a kompasz által jelzett északi irány eltér a csillagászatilag meghatározott meridiántól. A mágnestű eltérését a kompasz dobozának aljára vésett vonallal jelölték (Wolkenhauer 1906, Zinner 1967). A ma ismert legkorábbi, deklináció-jelzéssel ellátott napóra kompaszok 1451-ből, ill. 1453-ból származnak. írásos feljegyzések a mágneses deklinációról csak a XV. század végén, ill. a XVI. század elején készültek (Balmer, 1956). Még későbbiek azok a térképek, amelyeknek szélrózsáján (irányrózsáján) a helyi deklináció aktuális értékét is feltüntették. Európában a mágneses deklináció legkorábbi adatait a napkompaszok és az iránytűvel ellátott más csillagászati műszerek (torkvétumok, asztrolábiumok, glóbuszok) kompasz dobozának aljára vésve találjuk. Georg Peuerbach és tanítványa, Johannes Regiomontanus a bécsi egyetemen — és Budán is — több műszert tervezett, amelyek kompasszal voltak felszerelve (Zinner 1967, 1968). Ezeket az eszközöket Peuerbach tanítványa, Regiomontanus munkatársa, Hans Dorn (1425 körül—1509) készítette el. Dorn az 1451 és 1500 közt készült napóráit és műszereit kompasszal szerelte fel, amelyeken bevésett vonás jelölte a deklináció irányát és szögét (Bartha 1983, 1987). Regiomontanus 1471—1474 között Nürnbergben dolgozott. Munkája hatással volt a nürnbergi napóra- (kompasz-) készítő műhelyek kialakulására. Tény, hogy a nürnbergi hordozható napórákon már igen korán feltüntették a deklinációt (Balmer 1956, Hellmann 1899). A kompaszokba vésett deklináció-jelzések pontossága azonban kicsi. A többnyire kis méretű (kb. 1,5—3,5 cm átmérőjű) kompasz-dobozokban a deklinációt jelző vonal bevésése eléggé pontatlan. A deklinációs szög bizonytalanságát átlagosan ±l,5°-ra becsüljük. További bizonytalanságot okoz, hogy a bevésett vagy berajzolt deklinációs szög valóban a készítés évére vonatkozik-e. Feltehető ugyanis, hogy a műszerkészítők az egyszer lemért értéket éveken, évtizedeken át változatlanul jelezték. Ez a hibaforrás azonban éppen a legkorábbi kompaszoknál nem tapasztalható. Az egyes műszereknél megfigyelhető nagy szögkülönbségek arra utalnak, hogy minden egyes kompasz esetében külön-külön megállapították a deklináció szögét (Bartha 1983, Steiner 1923, Körber 1965). A XV—XVI. századbeli műszerkészítők úgy vélték, hogy a mágnestű eltérése az északi iránytól magának az egyedi mágneseknek a „hibája". Ezért minden kompasznál külön megállapították az eltérés nagyságát. A térképek szélrózsáinak deklinációs jelzése a XVI. század elején jelenik meg. A jelenleg ismert legkorábbi deklinációs jelzés a térkép szélrózsáján Erhardt Etzlaub 1501-es térképén, és a landaui Jákob Ziegler „Palesztina" lapján található, 1532-ből (Wolkenhauer 1906). A deklinációs érték leolvasásának pontosságát itt is elsősorban a rajzolás pontatlansága befolyásolja. A térképrajzoló és (nyomtatott térképeknél) a metsző pontatlansága kb. ±1° hibát okozhat. További bizonytalanságot jelent az, hogy a feltüntetett deklinációs adat nem arra az időpontra és helyre érvényes, amikor és ahol a térkép készült. Pl. J. Ziegler említett Palesztina-térképének adata valójában Német-földre vonatkozik! írásos és nyomtatott feljegyzések a XVI. század elejétől állnak rendelkezésre a deklináció értékéről (Balmer 1956). Ezek aránylag a legpontosabbak, mivel a leírt értékeket a belső és külső mérési hibákon kívül más bizonytalan-* sági tényező nem terheli. Sajnos a XVI. századból aránylag kevés írásbeli adat áll rendelkezésünkre.