Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha lajos: A mágneses deklináció korai adatai a Kárpát-medencében

A múzeumokban őrzött, deklináció-jelzéssel ellátott legrégebbi kompaszok Bécs (1451), Velence (1463), Róma (kb. 1464—67) és Buda (1476) értékeit tüntetik fel. Különösen jelentősek a Bécsben és a Budán készült műszerek, mert ezekből — nagyobb számuk révén — hosszabb időtartamra lehet következtetéseket levonni. 2. Korai deklináció-mérések Magyarországon A rendszeres mágneses mérések sorozata Magyarországon 1781 végén kezdődött, a budai Vár-palota csillagvizsgáló tornyában (2) (Schenzl 1881, Barta 1954). A korábbi időszakból a szakirodalom csupán Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök 1696-ban végzett méréssorozatát tartotta számon. Bár a török hódítás és az ország nagy területére kiterjedő háborúk valószínűtlenné tették, hogy a XVI—XVII. században pl. Budán mágneses méréseket végeztek volna, a történelmi Magyarország (a Kárpát-medence) egészére nézve mégsem tűnt reménytelennek a korai mágneses adatok kutatása. Valóban sikerült néhány további adatra bukkannom, amelyekkel az 1490 és az 1735 közötti időközben a mágneses deklináció évszázados (szekuláris) változása nagy vonalakban megrajzolható. 2. a. Hans Dorn mérései (1476—1490) Hans Dorn, bécsi dominikánus szerzetes és műszerkészítő mester már az 1450-es években deklinációs jelzéssel látta el az általa készített kompaszokat. Ezek az adatok Bécsre vonatkoznak. Valószínűleg 1467-ben, Johannes Regiomontanussál (1436—1476) együtt jött Magyarországra, és Budán műszerkészítő műhelyt rendezett be, ahol — Regiomantanus tervei szerint — csillagászati eszközöket és napórákat gyártott. (Johannes Regiomonianus 1467—1471 közt dolgozott Magyarországon.) A Budán készített kompaszokon természetesen az itt észlelhető deklinációs értéket tüntette fel. Hans Dorn legjelentősebb műszereit Budán készítette Martin Bylica z Olkusz (kb. 1432—1492) udvari csillagász számára. Valószínűleg Hunyadi Mátyás király halála után, 1490-ben tért vissza Bécsbe. Dorn magiszter műszerei és napórái közül ma is számos példányt őriznek a világ különböző múzeumaiban. Ezeknek kompaszairól leolvasható a Bécsre, ill. Budára vonatkozó egykori deklináció-érték (Zinner 1968, Bartha 1983). A Dornműszerek kompaszairól leolvasható értékeket először E. Zinner ismertette. Amint azonban T. Przypkowski megállapította, néhány adat helyesbítésre szorul. 1982-ben módomban volt behatóan tanulmányozni Dorn nagy asztrolábiumát (1486), torkvétumát (1490 körül) és éggömbjét (1480), így további helyesbítéseket végezhettem (Zinner 1939, Przypkowski 1959, Zinner 1967, Bartha 1983 és 1987). Jelenleg hét műszert ismerünk, amelyeket Hans Dorn 1476 és 1490 közt Budán készített. Az ezekről leolvasható deklináció értékeit az I. táblázat tartalmazza. Az adatok ellenőrzésére és kiegészítésére a Bécsben készített eszközök adnak lehetőséget az 1451—1463, ill. 1491—1501 közti időszakból. Bár az egyes értékek elég nagy szórást mutatnak, az adatokból számított átlagok jól jellemzik a XV. század végén Bécsre, ill. Budára érvényes mágneses deklinációt és a