Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: 100 éves volt a transzformátor
A 26. sorszámú, szintén köpenytranszformátor a torinói Ferraris-intézetben található. Galileo Ferraris neves olasz fizikus volt ugyanis az első, aki a Ganz-rendszer tudományos jelentőségét elismerte: 1885. júliusában tartott előadásában kifejtette, hogy Zipernowsky, Déri és Bláthy elvitathatatlan érdeme, hogy megoldották a villamosenergia-átvitel problémáját. A müncheni Deutsches Museumban is található egy — néhány évvel későbbi — Ganz-transzformátor. A londoni Electrical Review 1885. augusztus 8-i számában elragadtatással számolt be a Ganz-gyár által a kiállításon aratott sikerről. Még ugyanebben az évben Londonban és Antwerpenben is volt ipari kiállítás, ahol szintén nagy sikerrel mutatkozott be a transzformátorrendszer. A feltalálók az összes fontosabb ipari országban szabadalmaztatták találmányukat, és a jelentősebb szaklapok világszerte foglalkoztak az új rendszerrel. Az említett kiállítások után a Ganz-gyár egyre-másra kapta a megrendeléseket, és még ebben az évben elkészült a 86. sorszámot viselő transzformátor is. A 100. transzformátor 1886. március 18-án, az 1000. transzformátor 1889-ben, a 10 000. transzformátor 1899-ben készült el a Ganz-gyárban. A 100 000. sorszámot viselő transzformátort pedig 1961-ben gyártották a Ganz Villamossági Művekben. Az első évek rohamos fejlődése a többi európai villamossági céget is erősen érdekeltté tette a transzformátorrendszer alkalmazásában. Ezek közül némelyek megvásárolták a Ganz-szabadalmakat (Schwarzkopf, Helios, SchneiderCreuzot, Planas Flaquer), mások pedig kihasználva a transzformátor szabadalmak nem szerencsés fogalmazását, azokat megtámadták. Angliában és Németországban ezek a perek a magyar feltalálók számára kedvezőtlenül végződtek. Edison képviseletében John W. Lieb látogatta meg az 1885-ös budapesti kiállítást, és tapasztalatairól lelkesedéssel számolt be Edisonnak, aki azonban a váltakozó áram alkalmazását mereven ellenezte. Bár 1886-ban a Ganz-gyár hozzájárult a transzformátor rendszernek Edison által történő felhasználásához, Edison ezzel a lehetőséggel nem élt. Emiatt a két gyár között szabadalmi per is folyt. Az amerikai elektrotechnika akkori másik vezéralakja, Westinghouse másként ítélte meg a rendszer jelentőségét. Megbízásából Pantaleoni tájékozódott 1885-ben Európában a váltakozóáram jövőjéről. Az ő véleménye alapján ismerte fel Westinghouse a rendszer óriási jelenségét. Pantaleoni — bár a Ganzgyárral is tárgyalt — elsősorban Gaulard és Gibbs rendszerével ismerkedett meg, és ezért Westinhouse az ő szabadalmukat vásárolta meg. Az első irodalmi ismertetés 1885. október 3-án jelent meg a transzformátorrendszerről Amerikában. Westinghouse William Stanleyt bízta meg a „szekunder generátorok" amerikai meghonosításával. Az ő feljegyzései szerint az első Stanley-féle indukciós tekercsek 1885 nyarán készültek el. Az első Gaulard—Gibbs-féle „szekunder generátorok" 1885 novemberében érkeztek meg Amerikába. Ezek már szintén zári vasmaggal készültek annak ellenére, hogy Gaulard az ilyen megoldást Torinóban még károsnak és gazdaságtalannak tartotta, amikor Bláthyval erről beszélgettek. Stanley szabadalmi bejelentéseinek kelte 1885. október és november 23. Nem egészen egy évvel, tehát az első Ganz-transzformátorok elkészülte után, már Amerikában is komoly lépések történtek a transzformátorrendszer bevezetésére. 1886. március 20-án helyezték üzembe Great Barringtonban az első, transzformátorokkal táplált amerikai villamos berendezést. Ezekben a napokban készült el a Ganz-gyár