Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: 100 éves volt a transzformátor

100. transzformátora. Így ennek a rendszernek az amerikai bevezetése Westinghouse nevéhez fűződik. Ma azonban már világszerte elismerik Zipernowsky, Déri és Bláthy találmányának elsőbbségét, amint azt az 1964-ben rendezett washingtoni kiállítás is bizonyította. Az ő történelmi érdemük tehát az, hogy miután a technikai fejlődés akkori állása mellett parancsolóan szükség volt a villamosenergia-átvitel problémájának megoldására, ők elsőnek ismerték fel annak egyetlen, gyakorlatilag használható lehetőségét. A nagy nemzetközi versenyfutásban az ő nagyszerű alkotásuk vitte el a győztesnek járó pálmát: rendszerük a kellő lélektani pillanatban keletkezett, hiszen eszméje már a „levegőben lógott". A Ganz-gyár sokáig megtartotta vezető szerepét a transzformátor-gyártásban, és két évtizeden keresztül a világ legjelentősebb transzformátor-gyártója volt. A rendszer kidolgozása indította meg a mai értelemben vett erőműépítési tevékenységet is a gyárban, bár már a transzformátorrendszer kidolgozása előtt — 1884 végéig — is több, mint 150 váltakozó áramú villanytelepet, illetve világító berendezést helyezett üzembe a Ganz és Társa cég villamos osztálya. A legelső, transzformátoros világító berendezésre vonatkozó megrendelés még 1885. szeptemberében futott be a gyárba, Svájcból. A Littau melletti (Luzerntői 7 km-re fekvő) vízesés energiáját hasznosító dorenbergi kis vízierőműbe első lépésben két, 250 percenkénti fordulatszámú, 150 LE névleges teljesítményű, egyfázisú, húszpolusú, 42 Hz-es, öngerjesztésű generátort szállítottak. Az 1800 volt feszültségű áramot távvezetéken vezették a fogyasztókhoz (malmok, falvak, luzerni szállodák, stb.). A több ezer izzólámpát 30 volt feszültségen látták el energiával, megfelelő számú köpeny-transzformátor segítségével. Az új energiaelosztási rendszer a gyárnak komoly helyzeti előnyt biztosított. Az áramfejlesztő gépeken és transzformátorokon kívül fellendült a mellékgépek, segédeszközök, szabályozó és ellenőrző berendezések, kapcsolók, stb. gyártása is. Ezeknek a szintén saját tervek alapján előállított készülékeknek is döntő szerepük volt az erőművek üzembiztos működésében, és ezek is mind a Ganz-gyárban készültek. A gyár 1885 és 1890 között közel 60, a századfordulóig pedig összesen közel 300 komplett erőművet épített a világ minden táján, eleinte egyfázisú, majd később háromfázisú (ritkábban kétfázisú) rendszerrel. Ezek eleinte kizárólag világítási, később egyre inkább általános erőátviteli célokat is szolgáltak. A licenia-vevők közül csak Planas Flaquer az ibériai félszigeten ezeken felül 1900-ig kb. 120 Ganz-rendszerű villanytelepet létesített. Az első Ganz-szállítású gőzerőmű — egyben a második transzformátoros világító berendezés — a milanói Verme Színház részére készült. Az Edison-cég rendelésére készült berendezés a város egyes részeinek világítására is szolgált. Az első világvárosi méretű gőzerőmű a római telep volt, amelyet a Ganzgyár 1886-ban helyezett üzembe. A gőzgépekkel közvetlenül kapcsolt Ganz-generátorok 2000 volt feszültségű egyfázisú áramát föld alatti kábelek továbbították a városi transzformátorállomásokba, ahol azt 105 volt feszültségűre alakították át. A Cerchi erőmű után még évtizedekig Róma város minden villamos berendezését a Ganz-gyár szállította. Így a Ganz-gyár építette a Róma melletti Tivoliban, 1892-ben az akkori Európa legnagyobb, összesen 2100 LE teljesítményű vízierőművét. A Tivoli— Róma távvezeték városi végpontján, a Porta Pia alállomáson 32 — akkoriban még jelentősnek tűnt — 30 kV A teljesítményű transzformátort szereltek fel.