Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

után kapták meg, sokan közülük a szigorú körülmények között kapott betegségüket ekkor gyógyíttatták. A végzett munka feldolgozása, publikálása az Intézetben történt. Minden évben készült évi jelentés, teljes nevén: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet évi működéséről, ez a minisztériumnak írt szűkszavú beszámolókból nőtte ki magát úgy, hogy 1882-től már nyomtatásban is megjelent. A nyolcvanas évek újdonságai, melyek — az előzőekből is kitűnhetett — sok változást hoztak az Intézet életében, jórészt az igazgatóváltozáshoz köthetők: ebben az évben lépett Hantken Miksa helyére Böckh János. Az 1910-es évekre, amikorra már egy kifejezetten nagy állami intézménnyé vált a hazai geológia első számú műhelye, a kiadványok megszaporodtak, az addig füzetnyi Évi Jelentések 1913-tól vaskos kötetek lettek, cikkismertetéseket, fényképeket, ábrákat is tartalmaztak. A másik állandó intézeti kiadvány az évkönyv volt. Az első 1871-ben látott napvilágot, elsősorban arra volt hivatva, hogy a geológusok gyűjtéseiket, előtanulmányaikat ebben publikálhatták. Korszakunk végéig huszonöt kötet jelent meg, egy-egy kötet több füzetből állt össze. Az utolsó dualizmuskori kötet az 1917—23. évi volt. Magyar és német nyelven adták ki. A Földtani Társulat és az Intézet kapcsolatára jellemző volt, hogy a Társulat 1871 óta megjelent lapja, a Földtani Közlöny, 1883-tól a két intézmény közös orgánumává vált, 1886-ig az Évi Jelentések ebben jelentek meg (28). Az Intézet könyveket és természetesen a felmért területek földtani térképeit is maga adta ki. Szervezeti felépítés, személyzet, a működés anyagi körülményei A magyar királyi Földtani Intézet működését a minisztérium egy osztályaként kezdte. Ez a későbbiekben is meghatározta működésének lehetőségeit. Korszakunk folyamán az Intézetbe még napidíjasként is csak a minisztérium engedélyével lehetett valakit felvenni. A meglévő álláshelyek betöltésére is így került sor, státusbővítésről nem is szólva. Az igazgatónak csak javaslattételi joga volt. Ügyviteli levelezését — különösen az első két évtizedben — túlnyomórészt a saját munkatársakkal és a felettes minisztériummal való kapcsolattartás töltötte ki. A nyolcvanas évek ez esetben is változást hoztak. Más minisztériumokkal, hatóságokkal, sőt magánszemélyekkel is a FIK-en, illetve később az FM-en keresztül tartották a kapcsolatot. Egy jellemző példa: a VKM 1876-ban közölte az Intézettel, hogy abban az évben nem tud a nyári felvételekhez tanárjelölteket kiküldeni. Az értesítést átiratként küldte a FIK-nek, amely leírt az Intézethez (29). Még a kilencvenes években is találkozunk hasonló példával, amikor a Pénzügyminisztérium — pedig a kapcsolatok már jócskán gyarapodtak vele — még hasonlóképpen levelezett. A gazdasági ügyeket szinte teljesen a minisztérium intézte. A legszükségesebb havi ki- és befizetéseket az igazgató, távollétében egy megbízott helyettese végezte el a kézipénztárból. A szigorú felügyeletre és alárendeltségre jellemző, hogy havonta elszámolást kellett róla küldeni. Természetesen évenként teljes elszámolást és pénzügyi előterjesztést is, amit tetézett az évente elvégzett — előre be nem jelentett — pénztárkészlet-ellenőrzés. Ennek az erős függésnek az oka egyrészt a hagyományokban gyökerezett. A kor kevés állami alárendeltségű szervénél szintén erősen centralizált irányí-