Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

tással találkozhatunk, pl.: MÁV, állami gyárak, bányák, uradalmak. Az állami intézetek esetében további vizsgálatokra lenne szükség. Ez a fajta felépítés, ha kis mozgásszabadsággal is járt, kedvezett a tudományos kutatómunkának. Az Intézet csak a kutatásokkal foglalkozott, az adminisztrációs-szervező feladatok még. az igazgató idejének is csak csekélyebb részét töltötték ki. Ehhez járult az is, hogy belsőleg kevéssé volt strukturált a szervezet. Ez csak részben következett kis létszámából, hiszen hivatali-döntéshozói hatósági szervezeteknél ez nem zárja ki az erős alá-fölérendeltségi viszonyok létrejöttét. Ennek egyik oka éppen az Intézet tudományos jellegéből, a másik a hatáskörök külső, minisztériumi függéséből fakadt. A geológusok közt a következő beosztások voltak: igazgató, főgeológus, osztálygeológus, segédgeológus, geológgyakornok. Ez a struktúra néhány év alatt kialakult, változást az jelentett, hogy a világháború kitöréséig jelentősen emelkedett ezen beosztásokba felvehető geológusok száma. Kezdetben két főgeológusi állás volt, amikor Gesell Sándor az Intézetbe került, bányafőgeológus állást kapott, így hárman lettek. 1914-ben már öt főgeológus dolgozott itt (30). A főgeológusi, osztálygeológusi, segédgeológusi állásokon belül további strukturáltság volt, attól függően, hogy éppen hány státussal rendelkezett az Intézet, első, második, harmadik stb. segédgeológusi vagy más állásról beszéltek. A fokozatokat mindenkinek végig kellett járni, átugrani egyet is csak ritkán lehetett. Ez látszólag ellentmond az Intézet gyengén strukturált szervezetének. Ezek a beosztások azonban — a főgeológusét leszámítva — nem jelentettek utasítási jogkörrel rendelkező alá-fölérendeltséget, hanem szolgálati évek szerinti fizetési beosztást. A főgeológusok többnyire egy-egy felvételi osztályt vezettek, az osztálygeológusok és segédgeológusok külön-külön dolgoztak, amúgy is előre megszabott területen, tehát az osztályvezető geológusnak nem volt széles beleszólási jogköre. Fizetésük a korona bevezetése előtt évi 1600 Ft + 400 Ft lakpénz volt. összehasonlításul: ugyanekkor egy osztálygeológus évi 1200 Ft fizetést + 300 Ft lakpénzt, egy első segédgeológus 1000 Ft fizetést és 200 Ft lakpénzt, egy harmadik segédgeológus 800 + 200 Ft-ot keresett (31). 1892-ben Sedlyár István laboránst 500 Ft fizetéssel 60 Ft lakpénzzel és 50 Ft ruhaellátással fizették, előtte napidíjasként 1 Ft 20 krajcárt keresett. Az intézeti segédszolga fizetése évi 300 Ft + 60 Ft lakpénz + 40 Ft ruhaellátás volt. Az előrejutási lehetőség fokozatosan történhetett csak, átugrásra ritkán — többnyire külső emberek behozatalakor — került sor. Egy tipikus példa: Halaváts Gyulát 1875 novemberében nevezték ki geológusgyakornokká, 1878ban ugyan üresedésben volt a második segédgeológusi állás, de — éppen a nagy válság utáni takarékossági években vagyunk — nem töltötték be ezt. 1882-ben lett második segédgeológus, öt év múlva nyugdíjazás miatti előrelépéskor első segédgeológus, 1889-ben egy státusbővítéskor lett második, majd később első osztálygeológus, 1897-ben egy újabb státusbővítés alkalmával nevezték ki főgeológusnak, így is ment nyugdíjba 1918-ban (32). Egy gyors karrier: Pálffy Mór a kolozsvári egyetem ásvány- és földtani tanszékének tanársegéde 1895-ben került az Intézethez negyedik segédgeológusként, 1895-ben már első osztálygeológus, néhány év múlva főgeológus (33). Lóczy Lajos már nagy hírnévnek örvendett szakmai körökben, amikor az Intézethez került, 1883-ban egyből „osztálygeológgá" nevezték ki, 1886-ban a Műegyetemen magántanárként előadásokat tartott. Böckh igazgató ugyan kifejtette, hogy nem örül neki, „tekintve intézetünk tagjai csekélyebb számát, de